Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Botka János: Az agrárproletáriátus kialakulása a Tiszazugban / 145. o.
szántó, szőlő, nagy jó szágállo mány: 10,0 kh 0,6 kh 3,8 db 12,4 kh 0,1 kh 3,3 db 3,8 kh 0,4 kh 1,1 db aránya pedig kirívóan magas. A statisztikai adatok esetenként fedik egymást (pl. a mezőgazdasági munkások 30—40 %-a is rendelkezik néhány száz négyszögöles területtel, miként az iparosok egy része is), így a teljes pontosság igénye nélkül az állapítható meg, hogy a lakosság 63—65 %-át a szegény parasztok, agrárproletárok, cselédek alkotják. Ekkor a mezőgazdaságból él a népesség 85 %-a, az iparban dolgozók aránya 9,96 %. Igen sajátosan alakul Csépa helyzete, ahol a lakosságnak alig 60 %-a jut csak munkához a mezőgazdaságban. A parasztság életkörülményeinek alakulását tovább részletezik a következő számadatok, rámutatva a lakosság gyengülő gazdasági erejére, valamint a községcsoportok továbbra is eltérő lehetőségeire. Egy gazdaságra jutó összterület (kat. hold) Régi jobbágyközségek Kunszentmárton Csépa 1895-ben egy gazdaságra eső Volt úrbéres falvak Kunszentmárton Csépa 3. A XIX. század utolsó harmadában a lassú gazdasági fejlődés, a javuló egészségügyi, közellátási, közlekedési viszonyok a népesség gyarapodása mellett az élet43 ALBERT F. 1868. 95-96.; Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. 1895. Bp. 1897.1. k. 294. 44 44 Uo. 45 , , Az 1890-es evek elejére a Tiszazugból artézi kútja lesz Tisza-Kürtnek, Földvarnak, a Cibakhazahoz tartozó Sárszög pusztának, majd Kunszentmártonnak. (BAGOSSI Károly Jász-NagykunSzolnok vármegye alpispánjának rendszeres jelentése az 1896-1901. évekről. Szolnok, 1901. 106., 61.) Az útviszonyok súlyos elmaradottságát fejezi ki, hogy a vidéken csupán Kunszentmártonban van néhány száz méter hosszú kőburkolatú út. A megye műútjainak (11 útszakasz) hossza is mindössze 48 km, az utak 5,8 %-a. A Tiszazugban kiépítetlen mindegyik: Kunszentmárton-Tiszaug, Kunszentmárton-Öcsöd, Földvár-Tiszaug, Földvár-Törökszentmiklós, SzolnokSzentes. (SZML JNKSZ Vármegye Törvényhatósági Bizottság Közgyűlési jkv. 1886-1891. 437-438.) A tiszaföldvári képviselőtestület 1891. május 2-i határozatával - melyet a Törvényhatósági Bizottság is jóváhagyott — 1,5 km belterületi út kikövezéséről döntött, s próbált valamelyest enyhíteni a gondokon. A költségre 10 ezer forint hitelt vett fel. A visszafizetésre a regálé és fogyasztási adókból eredő tiszta hasznot kívánta fordítani. (SZML Uo.: 1360.) Az 1885. május 13-án a forgalomnak átadott Kunszentmárton - Pusztatenyő-i vasút azonban a Tiszazugra is kedvezően hat, miként az 1896. október 2-án elkészült Kecskemét - TiszaUgh-i vasút is. (SZML Uo. 89., 91.) Ezt követően tervezik a Tisza-Ugh - Kunszentmárton-i helyiérdekű vasút megépítését is, mely Gyula megállónál torkollott volna a KunszentmártonPusztatenyő-i vasútba. Az érdekelt községek jelentékeny összegeket szavaznak meg: Kunszentmárton 32.000 forintot, Csépa 22.000, Tisza-Sas 16.000, Szelevény 22.000 és Tisza-Ugh 8.000 forintot. A törvényhatóság is megajánl 50.000 forintot. A közigazgatási bejárást is megtartják, végül a kedvezőtlen pénzviszonyok miatt az építést a Kunszentmárton-Pusztatenyő-i vasút 159 1868-ban: 1895-ben: 43 24,3 17,8 22,2 17,3 8,7 6,3
