Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Botka János: Az agrárproletáriátus kialakulása a Tiszazugban / 145. o.
eltérés a jászkun (ún. redemptusi) területek sajátos birtokviszonyaiból adódik elsősorban, noha ilyen gazdaságok a Tiszazugban is vannak, s emellett Tiszasason egyáltalán nincs 100 kat. holdon felüli tulajdon, Csépán is csak egy. Akisbirtok számának gyors növekedése és nagyfokú aránya (98,75 %), valamint a nagybirtok magas százaléka a terület sajátos fejlődésének következménye. Az 500 holdat meghaladó középbirtok és az 1000 holdon felüli nagybirtok 38,42 %-os részesedése még az országos arányt is meghaladja. A birtokok számát tekintve viszont fordított a helyzet. A Tiszazugban az összes birtok 0,47 %-a tartozik a nagy- és az 500 holdon felüli gazdaságokhoz, Szolnok megyében ez a szám 0,43, az országos átlag 0,29 %. A vidék legnagyobb birtoka a tiszaföldvári Kövér Jánosé (5.118 hold), illetve a tiszakürti Bolza Józsefé (4.191 hold). S bár a Tiszazugban a birtokmegoszlás összességében a porosz utas agrárfejlődés feltételeinek felel meg, ez a fejlődés igen vontatottan, ellentmondásosan jut előbbre. A nagybirtok termelési szintjét jól mutatják az 1895. év statisztikai adatai. Pl. a Tiszazug akkori legnagyobb szántóval (2.580 hold) rendelkező Almássy-féle szelevényi uradalomnak gép- és eszközállománya a következő: 2 lokomobil, 1 járgány, 2 cséplő-szekrény, 6 vetőgép, 4 rosta, 91 eke, 2 szecskavágó, 13 borona, 12 henger, 48 igás szekér. Az uradalomban dolgozott 68 cseléd. A lovak száma 33, a szarvasmarháké 485, a sertéseké 1147. Kunszentmártonban ekkor 23 száz holdon felüli birtok volt, de még a legnagyobb (680 hold) sem rendelkezett gőzgéppel. Csaknem általánosnak mondható azonban a 400—500 holdas gazdaságokban a lokomobil jelenléte. Kifejező mégis, hogy pl. Csépa legnagyobb birtokán (247 hold) még vetőgép, szecskavágó és henger sincs.™ A nagy- és középbirtok számára a XIX. század közepétől égetővé vált az árvizektől pusztított területek folyamatos művelése. így az 1863-ban kezdődő árvízmentesítési munkálatokat az árutermelés növelésére törekvő nagybirtok érdeke hozta előtérbe. 1894-re épült ki a Tiszazug teljes gátrendszere és belvízelvezető csatornahálózata. A szántóterület kétszeresére nőtt, a rét és legelő csaknem felére, illetve harmadára csökkent. A szántóföld aránya az országos átlagot jelentősen meghaladva 60 % fölé emelkedett 40 A tiszazugi kisföldű embernek is létfontosságú volt a gátépítési, a tájalakító munka. Jelentős terheket is vállalt, lehetővé téve a gazdálkodás jobb feltételeit. Sokaknak pedig a kubikmunka biztosított megélhetési lehetőséget. Ezek a munkálatok azonban a vasútépítésekkel együtt a XIX. század végére befejeződtek. A terület megnövekedett lakosságának jelentős része válságos helyzetbe került. A Tiszazug népességének rétegződése 1900-ban (összes kereső %-ában): Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. 1895. Bp. 1897. II. k. 204-206. BOTKA J.: A gabonaneműek és a kukorica termesztésének vázlatos története a Tiszazugban a XIX. század végéig. Múzeumi Levelek 45-46. sz. (Szerkeszti: SZABÓ László és TURÓCZY Istvánná) Szolnok, 1984. 32. Magyar Statisztikai Közlemények. Bp. 1904. Népszámlálás 1900. II. 16. és 382-383.; Uo.: 1900. évi népszámlálás. Bp. 1909. 144. (62. sz. táblázat); Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. 1895. Bp. 1897.1.k. 294.; Uo.: 1900. 8-10. 157
