Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Botka János: Az agrárproletáriátus kialakulása a Tiszazugban / 145. o.
és Kunszentmárton lakossága nőtt ugrásszerűen, s 1848-ra Csépáé már meghaladta a 2200-at, Kunszentmártoné a 7000-et. 17 A falvak népességének alakulásával kapcsolatos megállapítások mellett szólnunk kell más fontos, az előzőekkel szorosan összefüggő jelenségektől. A Mária Terézia-féle urbárium bevezetésétől 1848-ig terjedő időszak a Tiszazug jobbágy falvaiban — bizonyos kedvezmények ellenére — az elszegényedés, az elzselléresedés periódusa volt. A szabadságharc idejére a zselléresedés magasabb százalékot ért el (65, 7 %), mint az országos átlag. Mivel azonban itt a jobbágyok legtöbbje jelentős telken kívüli állományra — szőlőterületre — tudott szert tenni, a Tiszazug jobbágyainak általános életkörülményei mégsem mondhatók rosszabbnak az országosnál. Csak Tiszakürtöt említjük meg, ahol 1828-ban például 100 jobbágyból 95, 142 zsellérből pedig 97 rendelkezett féltől két kapásig terjedő szőlővel. 18 Ebben az időszakban Csépán virágkorát élte a sajátos nemesi önkormányzat. De a privilegizált helyzet nem teremtett a község számára olyan feltételeket, amelyek esetleg gazdasági életében a környezetétől fejlettebb termelési formák kialakulását eredményezték volna. (A szelevényi uradalmakban jelentős az árutermelés is.) Sőt birtokviszonyai miatt gazdálkodási rendszere a tiszazugi átlagnál jóval konzervatívabb maradt. Az egész Tiszazugban az egy lakosra jutó szántóterület itt volt a legkisebb: 0,5 katJiold. A jobbágyközségek átlaga 2,2 holdat ért el. Kunszentmártonban 1,1 hold jutott egy lakosra. 19 A XIX. század elejétől a túlnépesedett kuriális Csépán a szűkös határ már egyáltalán nem tudta biztosítani a lakosság megélhetését. Ezt bizonyítja a közbirtokosok 1848 tavaszán írott egyik levélrészlete is: 20 „ ... A csépai, összesen 300-at meghaladó közbirtokosságnak nem több, mint 1080 holdnyi élőföldje vagyon ... A maga csekély tulajdonából a legmegfeszítettebb szorgalom után sem képes a családos ember házát kitartani, hacsak a szomszédos határbeli uraságokat és haszonbérlőket egy ért-másért meg nem süvegeli, az osztályosok aljasabb vagy elszaporodottabb nagyobb része pedig bérrel és aratásrésszel beszerzett nehéz munkálkodásokkal táplálja magát meg családját. így itt a közbirtokosi (nemesi) cím csupán puszta cím ..." A másik kiváltságos település, Kunszentmárton a redemptio után jelentős fejlődésnek indult. A XIX. század elejéig fejlődése gyorsabb volt, mint a Tiszazug földesúri fennhatóság alatt lévő, vagy bármely községéé. Ez főként annak tulajdonítható, hogy a kialakult sajátos termelési viszonyok (szabadparaszti tulajdon) kedvezőbbnek bizonyultak a termelőerők számára. A lakosság száma a nagy természetes szaporodás és a nagyfokú letelepedés révén — mint már említettük is — gyorsan emelkedett. A település 1807-ben mezővárosi rangot kapott. A tagosítások végrehajtása, a munkaeszközök és a mezőgazdasági technika mégha vontatott fejlődése is, továbbá a kapásnövények elterjedése azt eredményezte, hogy kezdetét vette a helyi kisipar fellendülése, s élénkült a kereskedelem. (1850-ben 193 kisiparos dolgozott a városban.) A céhek 17 PALUGYAI Imre: Magyarország leírása. III. kötet. Pest, 1854. 212-214.; 393. 18 TÓTHD. 1949.57. 19 PALUGYAI 1.1854. 20 Heves Megyei Levéltár, Polgári perek iratai. 1848. 2998. sz. 151
