Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Botka János: Az agrárproletáriátus kialakulása a Tiszazugban / 145. o.

kerültek. 1791-ben már azok tartoztak közéjük, akik 20 póznánál nagyobb területű földet vettek. 1836-ban pedig olyan rendeletet hoztak, amely szerint az számított redemptusnak, aki redemptus atyától származott, akármilyen csekély földje legyen is, vagy bárki, aki 25 póznás földdel rendelkezik. Ha ebból azonban a legcsekélyebb mennyiséget is elveszíti, azonnal redemptusnak lenni megszűnik, redemptusi jussal nem élhet.

13 A communitásba, a nemesi közösségbe csak a redemptusok tartoztak bele. Ez a közösség választotta a község, később a város vezető testületét, a tanácsot és a bírót. A községben mindenki szabadon rendelkezett birtokával. A közös használatban maradt területek: szántók, kaszálók jövedelmét (melyeket leginkább az irredemptusoknak adtak árendába), továbbá a telkek, földek árát, a halászat, kocsmatartás, vásár, boltok, rév, malom, mészárszék és a sörház hasznát a tanács szedte be. Ezek fedezték a communitás költségeit, és javították a redemptusok helyzetét (birtokuk arányában). A jövedelmekből valamelyest az irredemptusok is részesedtek, akiknek száma azonban egyre nőtt. A XVIII. század második felében nagy részük mindinkább a szolgák kategóriájába süllyedt és bérmunka vállalására kényszerült. Sokan kevés szántójukat is elvesztették, és lassan a közös legelő, nád, kenderföldeket sem használhatták, a halászó vizekért és a szőlőkért dézsmát kellett fizetniük. Csépán, Szelevényen, Kunszentmártonban nem volt ugyan úrbériség, a földesúri szolgáltatások (ha nem is jobbágyi értelemben) mégsem voltak ismeretlenek. Ezekben a községekben olyan parasztok, zsellérek, ún. kuriális vagy majorsági zsellérek is éltek együtt a nemesekkel, illetve a kun redemptusokkal, akiknek saját földjük nem volt, akik szerződés vagy megegyezés alapján nyertek földet vagy házhelyet (Csépán, Szelevényen, Haleszban). A majorsági természetű földet állami adók nem terhelték, ezekre a földekre magánjogi viszony alakult ki űr és zsellér között, többnyire azonban fiúról fiúra szállva örök időre. Ez a zsellérviszony azért jött létre e vidéken is, mert a kuriális, de a középbirtokos nemesség is gazdaságának költségeit készpénzzel fedezni nem tudta, s ily módon volt kénytelen a szükséges munkaerőt — elsősorban a zsellérek munkaszolgáltatásai útján (robot) - biztosítani. A számos, főként csak házhelyhez jutott paraszt közül többen árendásként, felesként dolgoztak a csépai, szelevényi birtokokon. Sok kunszentmártoni irredemptus is így kereste megélhetését. Ezek az emberek szerződés szerinti dézsmát fizettek, robottal szolgáltak földesuruknak. Ha összehasonlítjuk a tiszazugi kun terület, valamint a nemesi községek lakóinak kötelezettségeit, szolgáltatásait a földesúri hatalom alatt lévő jobbágyokéval, kedvezőbb helyzetűnek ítélhetők a kiváltságos helységek lakói. A kedvezőbb körülmények hatására a bevándorlás következtében főként Csépa 12

Uo.: 65.; 1 pózna = 160 négyszögöl. (SZABÓ E. 1933-34. 59.) 13

Uo.:69. 14

Uo. 64-69. 15

BOTKAJ.1977.67. 16

Heves Megyei Levéltár, Közgyűlési iratok. 1843. 1206. sz.; TÓTH D. 1949. 40-50. 150