Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Botka János: Az agrárproletáriátus kialakulása a Tiszazugban / 145. o.
A nagy pusztítások által csaknem teljesen megsemmisült települések mellett a népesség szakaszos, gyors és nagymértékű megnövekedése — szinte új honfoglalást produkálva - hívta életre a terület legtöbb korábbi községét. A tájat, mely az itt maradó vagy csak egy-két évre megfutó kicsiny, de jelentős termelési és kulturális örökséget hordozó lakosságot megóvta, részben a tartósan távolmaradó s most visszatért régi birtokosok, részben főként a felvidéki vármegyék szabad és szökött jobbágyai, valamint a jászkun területek helyükről elmozdított és kedvezőbb települési helyet kereső kisebb csoportjai népesítették be. E viszonylag kis tájon (melyhez Kunszentmártont is hozzávesszük) a betelepülőket fogadó és az újjászerveződő falvak népének életkörülményeiben, a falvak jogállásában már kezdetben alapvető eltérések mutatkoztak. Ezek alapján a tiszazugi települések három sajátos csoportot alkotnak: Úrbéres jellegű falvak: Tiszakürt, Sas, Ug, Földvár, Cibakháza. A föld ezekben a községekben jobbágyi kezelésbe került. Kuriális helységek: Csépa, Szelevény. A kuriális elnevezés is kétféle, egymástól elütő népességű települést takar. Csépa lakossága tulajdonosjogú nemesekből, főleg kisnemesekből állt, akik úrbéres jobbágyokát nem alkalmaztak, birtokaikat maguk, olykor egy-két zsellér közreműködésével munkálták meg. A nagy területtel rendelkező Szelevény gazdag birtokosai többnyire szabadmenetelű jobbágyokból álló munkaerőréteget telepítettek földjeikre, amelynek nem, vagy legalábbis kezdetben nem volt olyan anyagi ereje, gazdasági felszerelése, hogy önellátó gazdaként úrbéri telekre ülhessen. E réteg tagjai a földbirtokosok majorjaiban kaptak lakhelyet, esetleg kis terjedelmű földdarabot. Ők viszont részben e juttatás, részben külön bérezés ellenében részt vállaltak a majorságok munkájából. így valójában Szelevény majorsági zsellértelepülés lett, ahol helyhez kötött napszámosok szolgáltatták az állandó és olcsó munkaerőt. Olyan településsé vált, ahol a Tiszazugban először alakult ki (1750-től) a mezőgazdasági proletariátus egyik sajátos csoportja. A kuriális Csépán tehát döntően kisnemesek, Szele vényen pedig alávetett osztályba tartozó népek éltek. E kétféle jogállású népesség életkörülményeit befolyásoló tényezők között azonban meghatározó volt, hogy a kuriális falu akisnemesek önnön joga alapján, a majorsági típusú település pedig a földbirtokos úr jogán mentesült az állami adóterhektől. A vidék harmadik sajátos része a kun terület: Kunszentmárton Csorbával és (lábjegyzet folytatás előző oldalról) 1552-1945 között. (10 éves a Tiszazug kutatása, Szerk.: SZABÓ László. Szolnok, 1981.) 4858.; BENEDEK Gy.: Szolnok megye újjátelepülése a török hódoltság után. A Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve (Szerk.: KAPOSVÁRI Gyula, RACZKY Pál, SELMECZI László). Szolnok, 1981. 103-128.; NOVAK L.: Tiszazug települési viszonyai a XVIII-XIX. században. (10 éves a Tiszazug kutatása...) 94-109. -5 Ezeket az úrbéres falvakat vizsgáltuk, az 1880-1890-es evekre vonatkozóan azonban Tiszainoka és Nagyrév községekre is kiterjesztettük az adatgyűjtést. BOTKA János: Egy tiszazugi falu, Csépa története a termelőszövetkezeti községgé alakulásig. Szolnok, 1977. 65-67.; SOÓS Imre: A jobbágyföld helyzete a Szolnok-i Tiszatájon. Szolnok, 1958. 4., 39. 146
