Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: A karcagi közbirtokosság szervezetének változása és szerepkörének módosulása a város gazdálkodásában / 129. o.

és 1974-ben 693 kh 727 Hol területét ^ termelőszövetkezeti tulajdonba adta. Ezzel a város gazdálkodásából a karcagi közbirtokosság utolsó nyoma is eltűnt, átadta helyét a szocialista mezőgazdaság igényeinek megfelelően szerveződött közös gazdaságoknak. VI. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy Karcagon a közbirtokosság — akárcsak a gazdálkodás - a redempciót követő csaknem kétszáz év alatt fejlődésében, szervezetében végig megmaradt a redempció által teremtett alapon. A közös használatú földek egészen a XX. század elejéig — az egyéni használat térhódítása, a tanyásodás stb. ellenére — végig összetartó, a zárt település konzerváló erejét jelentették.

68 A közigazgatási egységgel, a várossal való egybefonódás a XIX. század közepéig nyilvánvaló, majd a közbirtokosság szervezetének önállósodása egybeesik a közös vagyon (elsősorban a földterület) csökkenésével. A város lakosságának redemptusokra és irredemptusokra való oszlása sokáig meghatározta a közbirtokosság tagságát, illetve a kívülállók csoportját. A lakosság növekedése, differenciálódása, a redemptusok egy részének elszegényedése, másik oldalon pedig a megváltásban részt nem vettek követelései újra és újra kérdésessé tették a közbirtokossági javakból részesíthetők körét. Ezek a kérdések természetesen a közös földek felosztásánál vetődtek fel a legélesebben. Az utolsó felosztást követően a karcagi közbirtokosság — a fennálló jogszabályokkal ellentétben — minden rendelkezési jogát átadta a városi szerveknek. A város és a közbirtokosság viszonya ezután sem rendeződött egyértelműen, így a város és a közbirtokosság sajátos együttélése alakult ki. Mivel a birtokosság olyan vagyonnal (legelővel, erdővel) nem rendelkezett, ami alapján külön társulattá alakulhatott volna, legjelentősebb vagyontárgyai az 1940-es évek elején ténylegesen is városi tulajdonba kerültek. A felszabadulás után a közbirtokossági legelőket a Karcagi Legeltetési Bizottság kezelte 1974-ig, a termelőszövetkezeteknek való átadásáig. A karcagi közbirtokosság, amely csaknem kétszáz évig a helyi gazdasági (és társadalmi) élet jelentős tényezője volt, ezzel végleg átadta helyét a magasabb fokú gazdasági egységnek. fii Karcag Városi Tanács V. B. Birtoknyilvántartások. MAJOR Jenő: Karcag településtörténete és a városkép alakulása. Karcagi várostörténeti tanulmányok. Szerk.: BELLON Tibor és KAPOSVÁRI Gyula. Karcag, 1974. 143