Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: A karcagi közbirtokosság szervezetének változása és szerepkörének módosulása a város gazdálkodásában / 129. o.
sokat vitatott — 3. §-ában olvashatjuk: „A tagosítás kulcsául szolgál kinek-kinek mostani birtoka váltságának mennyisége." A „közgazdálkodás alatt állott" rátaföldek 1852. évi kiosztása során kapott birtokot „tizedrésznyi járuléknak" nevezték, mivel 10 folyóöl tőkeföldre 1 folyóöl rátaföldet osztottak. Az ekkor 94.631 5/6 folyóölnek mért tőkeföldek után összesen 10.727 1/6 folyóöl rátaföldet adtak egyéni tulajdonba. A felosztáskor kimondták, ,,hogy az újabb és régibb osztályú földek között semmi különbség sem keletkezhetik, hanem azokkal egy és ugyanazon természetűek: annál fogva éppen úgy vétettetnek a birtokos lakosság javadalmainak osztó kulcsául, mint a régibb osztályú földek.' A közös földek egyéni tulajdonba való átadásának következő fontos eseménye a réti földek felosztása volt. A lecsapolások folytán a növénytermesztés térhódítása, a gyarapodó népesség és nem utolsó sorban a növekvő adóterhek a rét mielőbbi birtokba vételét sürgették. A kiosztást 1854-ben egyelőre csak hat évre határozták el, szigorúan kikötve, hogy „a kiosztandó ráták továbbra is csak mint a tőke birtoknak járulékai, s azzal szorosan egybefüggő javadalmaknak fognak tekinteni.' Az 1864—65-ben első lépcsőként kimért 19.941 kh 1300 négyszögöl földterületet további osztások is követték. A karcagi egyházak és a református fiúiskola céljaira például 1869-ben 800 kh-t szavaztak meg, 23 az összes kiosztott terület pedig mintegy 24.000 kh volt. 24 A réti földek felosztásával kapcsolatosan azonban évtizedekig elhúzódó pereskedés vette kezdetét, amely a nagykunsági agrárszocialista mozgalmak egyik küzdőterét is jelentette. A legfelsőbb jogügyi fórumokig is eljutó vitával - tárgyunk nem lévén — nem foglalkozunk, csak két dolgot emelnénk ki, amely a közbirtokosságot is közvetlenül érintette. Nevezetesen, az 1864-65-ben osztott réti földek tulajdonával senki sem szerzett jogot a közbirtokossági vagyonból való további részesedésre, tehát a réti földek birtoklásával senki nem lehetett a közbirtokosság tagja. (A réti földek viszonylagosan alacsony ára is tükrözte, hogy például legelőilletőség nem járt vele.) A másik ennél jelentősebb kérdés volt, hogy a mintegy 3.000 tagból álló közbirtokosság tagjain kívül a fel nem osztott vagyonból kiket illethet meg részesedés. A tőke-, illetve rátaföldtulajdonosok, redemptusok mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy a már csak szőlővel és beltelekkel rendelkező redemptus 18, Két fellebbezés... 11 ) 20 19 > SZML Karcag varos tanacsülesi jegyzökönyve. 1852. marc. 21. 23. (94.) 'BELLONT. 1973.84. 21 Idézi: BELLON T. 1973. 200. 22 , > , KELEMEN K. 1877. 66. Itt kell megjegyeznünk, hogy egy-egy kiosztás során egyéni tulajdonba került területekről nagyon sokszor csak másodlagos forrásokból értesülhetünk. Legtöbbször ugyanis nem maradtak fenn az osztási könyvek, illetve a birtoknyilvántartások (beleértve a birtokíveket és kataszteri térképet is) sokszor javítva, nem egyértelműen tüntetik fel a szinte évenként bekövetkező' változásokat. 23 KISSJ. 1968.62. 24 BELLONT. 1973.85. 25 Lásd:KISS J. 1968.61-62. 26 Két fellebbezés... 20. 132
