Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: A karcagi közbirtokosság szervezetének változása és szerepkörének módosulása a város gazdálkodásában / 129. o.
arányban járultak hozzá a Jászkun Kerület költségeihez, illetve részesedtek a kerületi közös javak esetleges jövedelméből. A karcagi határba beékelődött Hegyesborpuszta egy részének a megvételére az 1760-1780 között telepített katolikusoktól és más, földet váltani szándékozóktól újabb 5.705 forintot kitevő váltságot szedtek. A református és katolikus egyháznak 310 forintért kedvezményesen adtak földet, így az összes redempciós összeg, amelyet a XIX. századi felosztásokkor újra és újra alapnak kívántak elismertetni 4 , 47.315 forint és 55 krajcárt tett ki. A karcagiak a XVIII. században az ezen összeggel szerzett birtokon rendezkedtek be, és az ezen összeggel váltott földek egyéni tulajdonba való átadása okozott később olyan sok gondot. A megváltásba befizetett összeg alapján - forintonként 2 folyóöl földet adva — kiosztották a tőkeföldeket, amelyek összterülete az első felosztáskor 16.520 kh volt . Ily módon a (tőke)földtulajdon vált a jászkun szabadságért hozott áldozat jelzőjévé, de a társadalmi-gazdasági élet berendezésének, irányításának alapjává is. A közösben maradt földek időnkénti újraosztása, használatának szabályozása a redemptusok öszszességétől olyan szervezet kiépítését kívánta meg, amely működésével a földbirtokot szerzettek érdekeit mindenkor képviselte. A város tanácsába olyan „betsületes személyeket" kellett választani, „kik minden Oeconomikumokat illető dolgokban jelen legyenek . A város tanácsa - élén a főbíróval - így egyben a város birtokosait képviselte, döntései, irányítási tevékenysége a birtokosok közösségének akaratát tükrözte 7 . így aztán, ha a város érdekében kellett a közbirtokosság és a város egykori egybefonódását bizonyítani, akkor írhatták: „... a közbirtok városi vagyon volt, azzal a város mint tulajdonával rendelkezett. Sem a megváltás idején, sem később a közbirtokosság különálló, a várostól független szervezettel nem rendelkezett.' Ha pedig a közbirtokosság mindenhatóságát akarták alátámasztani, így írhattak: „... a városnak mint a birtokosságtól külön erkölcsi (jogi) személyt képezőnek lét-indoka kezdetben nem is volt, miután minden vagyon a redimálás útján jutván a városi lakosság birtokába, minden a birtokosságé volt, a városnak pedig semmije sem."^ A határ berendezéséről, a tőkeföldek, a közös tulajdonban maradt ugar- vagy rátaföldek, illetve az évenként újraosztott szántók, rétek, legelők használatáról BELLásd: Két fellebbezés, mely a karcagi arányosítási perben alperes közbirtokosság által az aránykulcs kérdésében tétetett (Továbbiakban: Két fellebbezés...) Nyomtatásban megjelent: Karcag, 1885.4-5. Szolnok Megyei Levéltár (SZML). Karcagi Közbirtokosság iratai 1902-1944. (Továbbiakban: Kg-i Közbirt.) 1940. Karcag m. város közbirtokossági vagyon beruházási hozzájárulás ügye. 3. 6 Idézi: BELLON T. 1973. 189. 7 Lásd: BELLON Tibor: A karcagi tanács gazdasági irányító szerepe a 18-19. szazadban. Paraszti társadalom és műveltség a 18-20. században. Faluk - mezővárosok - tanyák II. Szolnok, 1974. 8 SZML Kg-i Közbirt. 1940. Karcag m. város közbirtokossági vagyon beruházási hozzájárulás ügye. 5. 9 KELEMEN Kajetan: A Jasz-Kun Redemptio története és fejlődése a jelen korig tekintettel a jászkun birtokviszonyok rendezésére. Szeged, 1877. (Továbbiakban: KELEMEN K. 1877.) 177. 130
