Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.
azonosultak az alsótábla módosításaival. Ezért, hogy megakadályozzák a felsőtábla jóváhagyását, előkészítő és tisztelgő látogatásokat tettek a nádornál, továbbá megszerezték a prímás, az országbíró, a személynök — Somsics Pongrác —, a horvát bán, a tárnokmester és a kincstári jogügyigazgató támogatását. Az alsótábla felterjesztésére a főrendek válaszüzenete 1844. július 26-án kelt. Ebben visszautasítják - az 1790. évi 29. tc.-re hivatkozva -, hogy a kerületek országgyűlési szavazati joga a belrendezéstől függjön. További közelítést kívánnak a királyi városokhoz és a Hajdú Kerülethez, és több olyan megjegyzést tesznek, melyek a magisztrátus és a redemptusok jogait védik és erősítik. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a nádori alkapitányt is a nádor nevezze ki, a kerületi tisztségviselőket 6 évre válasszák úgy, hogy a tisztikar ilyenkor egészen megújíttassék, de előbbi tagjai ismét választhatók legyenek. A Hármas Kerületnél nem látják célszerűnek az igazgatás és bíráskodás szétválasztását. A kerületek közgyűlésére küldendő képviselők számát pedig az egyes helységek redempciós összegétől teszik függővé. A főrendek második üzenete — 1844. szeptember 17. - elfogadta a tisztségviselők 6 év helyett 3 évre történő választását. Itt az ütközőpont a megtelepedés körül alakult ki. A lakosok honosításának a joga véleményük szerint a kiváltságokhoz igazodva engedményezőleg maradjon a helységeknél, és ne kötelezően, ahogy az alsótábla akarta. Védik a redemptusi jogokat, vagyis honosítás előtt senki ne szerezhessen a kerületekben fekvő birtokot, mert az a redemptusi jogok eltörlését eredményezné. A törvényjavaslat végül megmaradt az itt bemutatott üzenetváltások szintjén. Az udvar halogató taktikája eredményesnek bizonyult, a reformok megvalósulását úgy akadályozhatta meg, hogy azok tényleges visszautasítását elkerülte. Az országgyűlés terjengős tárgyalási rendje, a két tábla közötti üzenetváltások időigényessége is hozzájárult ahhoz, hogy ily nagy horderejű kérdésekben, mint a városok és a szabad kerületek belrendezése, fél év alatt ne születhessek törvény, minthogy a kerületek rendezésének a kérdése előzetesen nem is szerepelt az országgyűlésen tárgyalandó ügyek között. Amikor mágis napirendre tűzték, nem csekély munkát igényelt a 446 pontból álló, minden részletkérdésre kiterjedő rendezési terv elkészítése. Megvitatása ugyan megkezdődött, de a nézetek pontos megfogalmazására, egyeztetésére már nem maradt idő, az országgyűlés november 15-én bezárult. Az 1844-ben még meg nem valósult elképzeléseket azonban már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A belrendezési javaslatokban tükröződő törekvések a Jászkun Kerületben élők több évtizedes sérelmeit kívánták orvosolni, és a tömegek haladási vágyát kielégíteni. Az országgyűlés bezárása megakadályozta ugyan a törvény megszületését, de a reformországgyűléseken felvetődött problémák részben 1848-ban, részben a kiegyezés utáni polgári korszakban lassanként mégis megoldódtak. 41 SZML JK. Ker. kig. Fasc. 8. N° 2033/1844. Szerk.: 1968. Országgyűlési irományok III. köt. 1843-44. 2-13. 43 Országgyűlési irományok IV. köt. 1843-44. 23-26. 126
