Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.

keztek, s igyekeztek a magisztrátus tagjait úgy kiválasztani, hogy minden kerület képviselve legyen. A magisztrátusban helyet kapott négy táblabíró is, akiket a privilégium szerint szintén választani kellett volna, de az idők során — a helységek sérelmére — ezek választása elmaradt, és őket is a nádor nevezte ki, nevük is nádori táblabíróra változott. E jogsérelem ellen a kerületek rendszeresen tiltakoztak. A nádor központosítási törekvéseinek megfelelően egyre több táblabírót nevezett ki. 1843-ban már 16 nádori táblabíró volt, s bár közülük csak 5 kapott fizetést, szavazati joggal mind a 16 rendelkezett, így az a lehetetlen helyzet állt elő, hogy azok a táblabírák, akiknek a választásából a Jászkunság lakosait teljesen kizárták, a magisztrátussal együtt 35 szavazattal rendelkeztek, következőleg a 25 kerületbeli helységet bármikor leszavazhatták. Ez súlyosan sértette a jászkunság! igazgatás eredetileg demokratikus rendszerét. A választások is egyre inkább formálissá váltak. Több tisztség a gyakorlatban örökös lett. Részben a tanácsok is elősegítették ezt a folyamatot. Kiskunhalas 50 évi jelölő listáját megvizsgálva kiderült, hogy volt olyan személy, akit a halasi tanács 27-szer jelölt különféle kerületi hivatalra. A tisztségek családon belüli öröklődése szintén gyakorlattá vált. A kunszentmiklósi Baky famíliából pl. Ignác kilencszer, Mihály egyszer, István hatszor, József ötször, ifj. János kétszer volt kerületi tisztségre jelölve. Hasonló a helyzet a félegyházi Mihálovits, a halasi Gózon, vagy a jászberényi Pethes család esetében is, és sorolhatnánk még számos példát. A választás alá nem kerülő táblabírák nem konkrét hivatalok élén álltak, hanem eseti megbízás alapján vettek részt az ügyek kivizsgálásában. Egyes kérdések közgyűlési tárgyalása előtt javaslatokat készítettek, látogatták a helységeket, választások alkalmával a helységek tanácsülésein elnököltek, s részt vettek a jogszolgáltatási tevékenységben is. A konkrét hivataloktól független kerületi tisztek között felosztották a helységeket, s így ki-ki figyelemmel kísérhette a számára kijelölt terület belső életét. A hivatalt nem viselő kerületi tiszt rendszerint a felügyelete alá helyezett helységben lakott, ezért értesülései is közvetlenebbek voltak, mint a Jászberényben működő magisztrátusé. Kinevezett tisztségviselő volt a számvevő és a levéltárnok is. A kinevezett és választott tisztségviselők adómentességet élveztek, a tényleges hivatalt betöltők fizetést is kaptak. A kerületek hivatali apparátusának a működését segítették a különféle szakalkalmazottak: a kerületi orvos, az erdőfelügyelő, a kerületi mérnök és a kerületi biztos. A szolgák és az egyéb kisegítő személyzet létszáma és összetétele változó volt, a kerületi rendészeti alkalmazottak száma szintén. Állandóan alkalmaztak egy háznagyot, aki a jászberényi kerületi székházban a gondnoki teendőket ellátta, és 8 kerületi hajdút. Az egyes kerületek élén kapitányok álltak. Választásuk az esküdtekkel és biztosokkal együtt a kerületbeli helységek jelölése alapján történt, a hármaskerület magisztrátusához hasonlóan. A szaktisztviselők közül minden kerületben volt orvos, híd- és útbiztos, és erdőfelügyelő. Ezek kinevezéséhez a Hármas Kerületnél alkalmazott hasonló szaktisztviselő hozzájárulása is kellett. Munkájukért meghatározott évi bért kaptak. Kerületenként a konvenciósok között találhatók a rendészeti igazgatás alkalma108