Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)

TANULMÁNYOK - TÓTH PÉTER: Topográfiai és birtoktörténeti adatok Jászberény és környéke XIII–XV. századi település-történetéhez

Hogy ez a László fia István hogyan került a perbe, az Tamás vajdának az ügyben 1342. május 8-án hozott parancsleveléből1' derül ki. Eszerint Hacakra Chernehaza-i Benedek fia Pál tartott igényt, Ivára azonban László fia István, miután az apja megvásárolta azt a nevezett Benedektől.

A vajda ítélkezésére, amelyről oklevele által az esztergomi káptalant is tájékoztatta, Szent György ünnepének a nyolcadán került sor. Ennek során a felek ugyanazokat az okleveleket mutatták be, amelyeket korábban is. Az oklevelek újraolvasása után azonban, amennyire a kicsit zavaros megfogalmazású parancslevélből kivehető, furcsa dolog történt: a vajda kérdésére Benedek fia Pál azt mondta, hogy a IV. László oklevelében szereplő Nemül pap mégsem volt az ő őse, a kétekényi földet a telekhellyel együtt nem a saját jogán akarja birtokolni, hanem neki ahhoz a földhöz van joga, amelyet az apja eladott a nevezett László apjának. Tamás vajda ezután úgy ítélte meg, hogy Iva és Hacak a sági monostor birtoka, amint az IV. Béla király korábban kiadott oklevele alapján nyilvánvaló, s ez a két birtok nem azonos azzal, amelyet Benedek - mint ősének adományozott honti várföldet - a magáénak követel. Ennek megfelelően azt az ítéletet hozta, hogy Ivát és Hacakot be kell iktatni a sági prépost birtokába; ha pedig Benedek fia Pál ezen két birtok határain kívül meg tudja mutatni azt a földet, amelyről azt állítja, hogy az övé, akkor joga lesz a törvény útján eljárni annak visszaszerzése érdekében. E parancsnak megfelelően rendelte tehát el Iva és Hacak határjárását, illetve beiktatását a sági monostor birtokába, azt is kimondva, hogy az eljárás során nem szabad figyelembe venni sem Benedek fia Pál, sem pedig László fia István esetleges ellentmondását, de Vörös (Rufus) Miklósét és Oprod-nak mondott Jakabét sem, akiknek az általa birtokolt föld egy részét, mint mondják, László fia István átadta (és akiknek egyébként szintén meg kellett volna jelenniük a perben, de ezt nem tették).

A pert ugyan megnyerte, de a sági monostor nemigen tudott mit kezdeni ezekkel a birtokokkal. Legalábbis ez derül ki abból az oklevélből,16 amely 1350. november 9-én kelt, és amellyel István prépost átadta a Szolnok vármegyében fekvő Ivát és Hacakot Becsei Töttösnek, a királyi ajtónállók mesterének, pilisi ispánnak és a jászok tórájának. A két birtok ekkor lakatlan volt és a prépost úgy ítélte meg, hogy nem is tudja betelepíteni azokat, következésképpen hasznosítani sem, mivel túlságosan távol fekszenek a monostortól. Töttös mester 10 esztendő15 CD. VIII/4. kötet, 622-627. p. a Hevenessi-féle gyűjtemény LVI. kötetének 84. és következő oldalain található másolat alapján, amely a kamarai levéltárban őrzött eredetiről készült. Ez az eredeti a DL 3440. sz. oklevél, amelynek korábbi jelzete: Q. 316. fasc. 31. nr. 49. Több másolata is van a XVIII. századból: DL. 3441. sz. (Q. 313. Neosol. 5. 7.) DL 24 329. sz. (Q. 313. Neosol. 5. 5.) és talán DL. 73 648. sz. (Q. 191. 62.) DF 253 435. sz. (U. 496. 25.)

16 Jelzete: Magyar Országos Levéltár, DL 76 984. sz. Korábbi jelzete: Q. 206. (Zichy levéltár), 211. B. 343. sz. Kiadása: Zichy Okmánytár, II. kötet, 313. sz.

14