Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - BARTHA JÚLIA: Pogányi kegyetlenséggel – egy 18. századi válóper anatómiája
Másnap újra kezdte a veszekedést, verést, majd azzal a szándékkal indult útnak, hogy hazavigye az asszonyt a kecskeméti szülői házba, és a lakodalomra elköltött pénzt megfizettesse az anyóssal. Ám a félegyházi szőlőknél újra verni kezdte, amikor is egy kunszentmiklósi ember mentette ki a kezei közül. Hazaérvén a szülői házba az anya látta, hogy milyen veszedelmes állapotba került, borbélyt hivatott a gyógyítására és elhatározták, hogy „ ö említett férjével mint feleség soha többé nem lakik, hanem el akar tőle válni." A törvényszék meghallgatta a férjet is, aki nyugodtan elmesélte a történteket, persze az ő szemszögéből. Azt mondta, hogy megcsalta az asszony és dühében verte el - amit a bírák még jogosnak is tartottak, de a kegyetlenkedésre nincs magyarázat. A többi tanú, mint pl. az anyós, a szomszédoknak elmesélte az esetet imígyen: „ Az én bajom az, hogy a menyemet Patay Mihály meg dolgozta, rajta kapván a fiam nagyon megverte. Azután pedig a Házban be menvén tapasztalta a Tanú, hogy az Menyecske fél könyéken az ládán hever, a férje pedig Somodi Sándor az asztalnál ült, szólította meg az tanút: Nézze Kend, az Nagy Jó Asszonyból micsoda nagy veszett asszony lett. "14 Azután a férj elsorolta, hogy az asszonyának nyolc személlyel volt köze.... A nevekre nem emlékszik a tanú." Végül: 1794. október 21-én elválasztották őket, az események kimerítették az 55. és az 57. törvénycikkelyt. Az esetnek számtalan tanulsága van: korabeli joggyakorlat, hogy tanúkat ugyan hívnak, de bizonyítani valójában nem nagyon kell a történteket. Ha rávallanak az illetőre, akkor általában elítéli a törvényszék. A bírák a megcsalás rágalmánál nem vonják kétségbe, hogy jogos a verés. Egyedül a kegyetlenkedéssel nem tudnak mit tenni. A korabeli erkölcs szerint a prostitúciót, noha az intézményesített formáját mindenki jól ismerte, s olykor-olykor a tehetősebbek éltek is a lehetőséggel, a mezővárosi társadalmakban azonban még a hajlamot, a gyanút is szigorúan büntették. Nóvák László nagykőrösi példája szerint a 18. még inkább a 19. századi mezővárosi közösségek, a tanács oly módon próbálja elejét venni, hogy megbünteti a prostitúcióra hajló lányokat, asszonyokat a „kocamenyecskéket, rideg lányokat. "15 A perek egyik szereplője a prédikátor. Mivel hívei között él és tekintélyes személyiség, akinek adnak a szavára. Még mielőtt benyújtanák a felek a válókeresetet, kötelességük megkísérelni a békülést, mindkét félnek meg kell jelennie a pap előtt. A prédikátornak fontos feladata volt békíteni a feleket, ezzel az egyházi álláspontnak is eleget tett. 14 Szombati István kunszentmiklósi redemptus, 50 esztendős tanúvallomása. Szente Éva és Somodi Sándor válópere. Jászkun Kerület Polgári perek 1797.Capsa 15. Fasc.l5k. No. 9. 15 NÓVÁK László Ferenc: Ridegek. In.: CSOMA Zsigmond - VIGA Gyula (szerk.):Európából- Európába. Ünnepi kötet a 80 éves Balassa Iván tiszteletére. Bp. 1997. 32
