Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - PAPP IZABELLA: Egy jászberényi család az 1848/49-es szabadságharc idején
A' mi az én jövendőmet illeti, azt még homály borítja, de nyertem Isten után kedves szülőimtől ép testet, egy kis elmebeli tehetséget, munkás leszek, 's előrelátó, 's minden esetre számítani fogok, hogy ifjú éveimet tétlenségben el ne vesztegessem, hanem igyekezzem alapot rakni, mire későbbi éveimben támaszkodhatom. Higyjék meg kedves szülőim, mióta szeretett boldog körükből a' sors kiparancsolt, ezen viszályos év alatt sokat tapasztaltam, 's tanultam életbe vágót, 's lélekismeretesen elmondom végső perczében is életemnek, hogy ebbeli lépésemet meg nem bánom, noha áldozata levék neki: de ezt ' korszellem maga hozta magával, ennek meg, és így kellett éppen megtörténni, a' mint megtörtént. A' kesergő haza egykor bizonyára engesztelni fogja szenvedő fiait. Ha besoroztatom, sorsomat nem fogom nagy fájdalommal tűrni, csak akkor, ha kedves drága szülőimre, testvéreimre, 's szeretett rokonim, 's ismerőim felé visz emlékezetem, vigasztalásul fönn marad számomra múltam dicső napjai, annyi diadal koszorúzott, nyert csaták, 's nemzetem nagysága az áprilisi bámulatos működések után. Vigasztal az az egy is, hogy több barátim is, kiket hozzám a' csaták zaja forrasztott, fognak követni, 's így találok egy-két résztvevő kebelre, ha mindjárt Siberia jeges tartományába hurczolnának is, víg ficzkók, 's fiatalok, a' balszerencse csapásait körükben könnyebb teherrel viselhetendem. Beosoroztatásom esetére kénytelenülök a' mi kis holmim van, eladni, magammal el nem czipelhetem, csak a' mennyi a' kenyér tarisznyába férhet, szükséges fehérnéműim, ha alkalom adódnék, 's valaki fölvállalná egy pár becsesebb holmit mégis hazaküldenék, a' mi talán sikerülni is fog, ha Szalacsi Józsi (a' pesti Szalacsinak az öccse) mint reméli, szabadon bocsáttatik, ki a' mérnöki karnál hadnagy volt, s testi lelki barátom. [...] Na de ezeket csak föltételesen érintem, ha t.i. folyamodványunk meg nem hallgattatnék. [...]77 Sorsom ily változatán ne csudálkozzanak kedves szülőim, ez nem csak velem, hanem általánosan Magyar 's Erdély ország legelőbbkelő gróf, vagy báróival is, kik csak a' magyar hadseregben szolgáltak, történik, kik nem hogy nem kadettoskodhatnak, de még mást sem állíthatnak magok helyett. Híjába, megjött a' bosszú órája, 's nemtelen embertelen erejét minden legkisebbségben éreztetni akarja velünk. - De megjön a' fizetések nagy napja is egykoron.- Mit írjak még? Szép tiszta őszi nap van, szobám abalakit felnyitom 's előttem áll a' bájos hegy völgyes Szirmiumi vidék egy részről, a' hegyek alját árnyékban mossa a' zajos Duna, partján mint tündérkert álla a' hűtlen Kamenicz csillogó ragyogó tornyival, nagy palotájával, 's óriási hársokkal angol kertjében, háta megett fűződik a gyönyörű tömött zöld, 's erdőkkel tetézett hegy láncz, túl rajta vagy négy órányira terül a' szép Szlavóniai nagy rónaság. Előttem vagy inkább alattam az ős Duna, túl rajta kedves hazám terül mérhetlen nagyságban, amarra 77 Néhány sort hagytunk ki, melyben a feltételezett pesti utazásáról ír. 261
