Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)

ADATTÁR - PAPP IZABELLA: Egy jászberényi család az 1848/49-es szabadságharc idején

14. „A ' mi az én jövendőmet illeti, azt még homály borítja... " 1849. szeptember 29.

Kedves Atyám! Kedves Anyám!

Bús szívemnek régtől óhajtott forró kívánsága elvégre megjött 's akadtam egy biztos alkalomra, mely által tudtokra adhatom szeretett kedves Szülőimnek, hogy még ekkoráig életben vagyok. - A' megtörtént dolgokat, valamint a' jelenlevőket is körülményesen maguk valóságában nem lévén tanácsos előadni, fölületesen csak e következőket jegyzem meg.

Lelkem atyámnak második 's utolsó levelét (július 16-ikait) vevém, mielőtt ezt kaptam volna, én írtam egyet haza, nem tudom, hazajutott-é vagy sem. - Az út alig volt pár napig nyitva, mi ismét cerniroztattunk 's így az út el lévén másodszor ismét zárva, a' közlekedés újra megszűnt, 's Magyarországról semmit nem hallánk. - Augusztus közepe táján egy ellenséges parlamentair jött hozzánk, hogy adjuk a' császárnak által a' várat, mert ügyünk megbukott. Magyarhonban nem csak hogy tábor: de még egy honvéd sincsen. Görgei megadta magát, utána több hadvezérek, a' minisztérium leköszönt, Kossuth pedig 's a' többiek Törökországba menekültek, de honnét nemsokára kézre kerülnek. így állván a' dolog, mi két ízben deputatiót küldtünk ki az ország mibenlétét megvizsgálandók, kik is az említett hon állapottal tértek vissza. Ennek következtében tábornokunk tanácsára september 7-én pénteki napon a' császáriaknak a' legnagyobb csendben 's renddel átadtuk a' várat, minden föltétel nélkül. Akkor beszélték, hogy minket honvéd tiszteket mind szabadon fognak bocsájtani: de ez csak ígéret volt. A' Don Miguelek, Esztiek, és Gyulaiak, rendes sorezredbeli z. aljak Pettauba Stájerországba szállíttattak, a' tüzéreket, a 2-ik és 7-ik z. aljbelieket pedig vizsgálat alá vevék a' tiszteket kivéve, s' kik alkalmasnak találtattak, besoroztattak, a' többiek haza bocsájtattak, szegény hü Jóskámat elvitték, most nem tudom, merre lehet. Mi tisztek itt maradtunk 's vagyunk jelenleg is mintegy 170-180-ig a' felső várban, mint hadifoglyok. Mondani nem lehet, hogy illetlenül bánnak velünk, de bizonyára nem is úgy, mint mi bántunk az elfogott tisztekkel. Egymáshoz járhatunk, ha az ember le akar az alsó várba menni, egy őrt kap maga mellé. E holnapra járó fizetésünket september 5-én kikapván, még aranyban és német bankjegyekben, élni még tudunk jövő holnapra naponként 5 Xrt, húst és kenyeret kapunk. - Ügyünket húzzák, halasztják a' hadi törvényszéki vallatás igen lassan megy, én még nem kerültem elő. - Valamennyiünket megvizsgáltak, kik hadi szolgálatra alkalmasak. Alig volt egy kettő, kikre kimondák, hogy untauglich. Részemről nem tudom, mit csinálnak, mondám a' doctornak, hogy gyönge, szűk mellű vagyok, 's vérhányásom gyerekkoromtól fogva van, de rá nem felelt, csak jegyzett 's kérdé, ha nincs-e még más bajom? 's evvel

259