Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - PAPP IZABELLA: Egy jászberényi család az 1848/49-es szabadságharc idején
12. „Elvégre elsegített az Isten haza Pétervárad büszkén álló magas falai közé." 1849. május 28. Szeretett kedves jó Szülőim! Elvégre elsegített az Isten haza Pétervárad büszkén álló magas falai közé.- Másnap jókor elindulván Topolyáról következő helységeken érkeztem keresztül, ú.m. Szikitsen, melyet jobbadán becsületes sváb nép lakik, a' kevés magyarok házai, kik itt léteznek, többnyire porrá vannak égetve a vad ráczok dühös kezei által, s' az égett romiadékok előtt búsan ülnek az egykori gazdák öten, hatan összeülve panaszolván egymásnak tetemes káraikat, de a' sváb házak közül egy sem lön kirabolva, vagy fölpörzsölve. Ezután jött Feketehegy, hasonlókép svábok lakják tisztán. Ennek utána Ó-Verbászon át, hol fordulva áll a dolog, a' helységnek azon része a' melyet a' ráczság lakott, a' Ferenc csatorna előtt mind üres 's az égés után csak a' ház falak állanak, maga a rácz templom is kirabolva, tátva nyitva áll, a' túlsó ép részt svábság és kevés magyarság bírja, - jöttem Kis Kérre tiszta sváb falu, és semmi dúlás nyom. Erre láttam a' múlt nyáron itt veszteglő seregünk táborhelyét, és temérdek sánczokat. Innen egyenes országúton, melyen most bátorságban lehet utazni, egész Újvidékig érkezém. Az út m.e. jó 3. mértföld jobbról, balról körülvéve tanyákkal, minden tanyán van épület; több, kevesebb, fákkal körülültetve, ide most e' tömérdek föld mennyiség vetetlen van a' tanyák egyről egyik le perzselve, ennyi romot (3. mértföld) egyik másikától nem esvén továbbra 300-500 lépés, soha életemben nem láttam, 's ez nem csak az út mellett volt így, hanem a' meddig az ember szeme csak látott, ki egész a Tiszáig Járek és Temerinnek, 's a' más oldalon tudja ég meddig! Újvidék előtt is m.e. 50-60 ház lángok martaléka. - így értem be Péterváradra Pünkösd első napján pontban déli 12 órakor. Első teendőm volt Sztrakonitzky őrnagyomat fölkeresni, 's nála magyarosan beköszönni a' mi meg is történt. Szívesen fogadott, de sajnálkozva mondá, hogy már adjutánsa van, hanem engem besoroz a 2-ik századhoz. Elejénte megütődtem rajta, 's magamban gondolám, hogy e szerint inkább a' táborba mennék vissza vagy N.váradra, de higgadt megfontolás után más gondolatom volt 's engedtem parancsának, tartván haragjától, 's Lukács alezredes71 körül sem akarván sokat tolakodni - beosztattam magamat. Tisztek közül egy sem lévén ismerős. Pósát sem találván itt, Jóska meg beteges lévén, úgy elvesztettem minden kedvemet, hogy le nem írhatom. - Ma ismét voltam őrnagyomnál, nejét odahaza találám, fölötte szívesen látott, örült megérkeztemen, mi nékem szintúgy jól esett, 's mondá, hogy férje nincs tisztába segédtiszt hogy melyik 71 Lukács Dénes honvéd ezredes (ld. 36. sz. jegyzet) 254
