Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - PAPP IZABELLA: Egy jászberényi család az 1848/49-es szabadságharc idején
Csókolom százezerszer mindnyájokat édes szülőimet, Keresztmamit, kedves Jani bácsit, kiről semmit sem írtak, de az írását mégis felösmertem, Köszöghi nénit, Fánikáékat, Ninácskát, Misit sat, sat, Schmidtéket sat. 's maradok halálomig engedelmes szerető fiok. TörökSztMiklós 1849. Január 27. Sismis Józsi tüzér hadnagy U.I. Én már csak katona maradok, meg van mindennapi kenyerem, ki tudja, mi sorsra találnék a civilis életben, itt pedig meg vagyok állapodva helyzetemmel, 's szülőimet sem terhelem többé neveltetési aggodalmakkal. Ha szolgál a' szerencse, boldogok leszünk a' nélkül pedig az élet nekünk magyaroknak gyalázat, kárhozat lenne, a' mi mellett még a halál is édesebb. Édes szülőim megnyugodva legyenek lélekben, hogy gyermekeik közöl egyet a hazának, a' szabadság szent eszméje bajnokának neveltek föl, és igazi kötelességöket betöltötték. Isten velünk, én hiszem, hógy a' viszontlátás égies érzeteit még lesz alkalmunk magunkévá tenni. S.J. 1849. január 2-án Perczel Mór hadteste azt a feladatot kapta, hogy a főváros kiürítése alatt lássa el annak védelmét, majd vonuljon Szolnokig, s tartsa a szolnoki átkelőt. Perczel január 10-én érkezett a városba, de onnan tovább vonult Karcagra. Közben Ottinger január 13-án megszállta Szolnokot. Január 22-én Perczel csapatai megkezdték a támadást, s Ottinger a csapataival kénytelen volt Ceglédig visszavonulni. Perczelék folytatták a támadást, s a következő ütközetre Cegléd előtt a tüzérség párbajával került sor, ahol az ellenséget további visszavonulásra kényszerítették. Perczel hadjáratának lélektanilag is igen nagy jelentősége volt, hiszen a korábbi visszavonulások után végre támadásra is sor került,63 A levél szerint a ceglédi ütközetben komoly szerepe volt Sismis József alakulatának. A fiatal hadnagy Szolnoknál és Ceglédnél először vett részt valódi harcokban. Az első csaták hangulata, a katonaélet romantikája láthatóan annyira megérintette, hogy elhatározta, ezen a pályán marad. 63 HERMANN R. 2001. 225-229. p. 248
