Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - TÓTH PÉTER: Topográfiai és birtoktörténeti adatok Jászberény és környéke XIII–XV. századi település-történetéhez
vától északra Apáti, délre pedig Iva és Hacak - viszonylag nagy pontossággal azonosítható területe teljesen elfoglalja a későbbi Jászberény teljes határát, amely tehát ekkor, legalábbis ezen a néven, nem létezhetett. Van azonban egy másik, ugyanilyen fontos tanulság is. Eszerint a Jászberény területét elfoglaló possessiók az 1330-as és 1340-es években nem voltak királyi birtokok: Apátit a szekszárdi apátság, Ivát és Hacakot pedig a sági monostor birtokolta. Sőt, az a két, Jászberénnyel szomszédos település, amely később ugyancsak a Jászság része, ebben az időszakban szintén nem királyi birtok: (Felső)Szentgyörgyön a váci káptalan a birtokos, a Borsóhalmával azonosítható Barasó possessio pedig egy várjobbágy eredetű személy birtokaként jelenik meg. Magánbirtokos kezén volt ekkor az a Kér possessio is, amelynek területe később ugyancsak Jászberény határába olvadt. Ha tehát a király erre a területre jászokat akart telepíteni, előbb meg kellett azt szereznie. Hasonló ügyletre konkrét példával is rendelkezünk. Köztudott, hogy Zsigmond király 1409. augusztus 13-án kelt oklevelével30 a Négyszálláson lakó, de ekkor magát már Szentkozmadamjánról nevező Kompoknak és rokonainak adta jász módon való birtoklásra Kürt possessiót augusztus 19-én pedig már a birtokba iktatást is elrendelte, amit a budai káptalan szeptember 4-én kelt jelentése31 szerint el is végzett. S bár az eljárás során senki nem mondott ellent az iktatásnak, előbb október 9-én erki Sáfár Demeter fiai az egri káptalan előtt tiltakoztak ellene,32 jóllehet ez a tiltakozás következmény nélkül maradt. Aztán 1410. január 21-én kiadott oklevele33 szerint Zsigmondnak mégis meg kellett ismételnie az adományozást, mivel kiderült, hogy az emberemlékezetet meghaladó idők óta lakatlan Kürtnek mégis csak volt birtokosa, mégpedig Bebek János,34 aki korábban királyi lovászmester, majd az oklevél kiadásának az idején királyi tárnokmester volt. Zsigmond tehát arra kényszerült, hogy előbb elcserélje vele ezt a birtokot (bizonyos, a Pest vármegyei Inárcs és Besenyő possessiókban fekvő birtokrészeket adta érte Nagy Jánosnak, amelyek Inárcsi Antal fia Mihály magtalan halála következtében háramlottak királyi kézre). Miután Kürt ilyen módon királyi birtok lett, már nem volt akadálya annak, hogy Zsigmond ismételten Kompoknak és a rokonainak adományozza azt. 30 GYÁRFÁS I. III. köt. 86. sz. 31 Magyar Országos Levéltár, DL 9856. sz. Régi jelzet: Neoregestrata Acta, Fasc. 576. No. 2. Kivonata (téves dátummal): GYÁRFÁS I. III. köt. 87. sz. 32 Magyar Országos Levéltár, DL 70 198. sz. (A Szinyei Merse család levéltárából.) Regesztája: Zsigmondkori Oklevéltár, II/2. köt. 7128. sz. 33 GYÁRFÁS I. III. köt. 88. sz. (Eredetije: Neoregestrata acta, Fasc. 576. No. 4. két azonos példányban.) 34 Az oklevél szerint: Pelsőci Nagy János. 20
