Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)

TANULMÁNYOK - TÓTH PÉTER: Topográfiai és birtoktörténeti adatok Jászberény és környéke XIII–XV. századi település-történetéhez

szédok jelenlétében el is végezték az előírt módon a határjárást és beiktatták Domoszlói Miklóst Kerekudvar vagy Tyúkod birtokába.29

A határjárásból meglepő dolog derül ki: mégpedig az, hogy 1387-ben még mindig nincsenek jelen a jászok Kerekudvar környékén! A határos birtokok ugyanazok, mint 1331-ben: Szentgyörgy, amelynek birtokosa ekkor is a váci egyház, valamint Pétermonostora (ez Pusztamonostor névváltozata), Bény és Barasó. Az egyetlen változás a fél évszázaddal korábbi állapothoz képest, hogy eltűnt Apáti a szomszédos birtokok közül. A megfelelés annyira szembeszökő, hogy akár a gyanú is felmerülhet: nem történt új határjárás, a nádori ember és a káptalani kiküldött csak a régi határjárásban olvasottakat foglalta a jelentésébe. Ennek azonban ellentmond, hogy a Károly Róbert-féle oklevélben említett régi határjelek mellett szinte mindenütt újakat is emeltek, mégpedig a - sajnos, nem megnevezett - szomszédok jelenlétében.

A budai káptalan oklevelét aztán Jakab patai esperes 1404-ben átíratta az egri káptalannal. Kerekudvar tehát az ő birtokába kerülhetett: hogy milyen módon azonban, az nem derül ki az oklevélből. Az átíratás oka a dolog „nagyobb bizonyossága", illetve az elővigyázatosság. Ha ezek nem a szokásos formulák, akkor felmerülhet a kérdés: miért volt szükség erre a bizonyosságra és elővigyázatosságra? Lehet, hogy ekkoriban történtek olyan birtokjogi változások Kerek udvar környékén, amelyek ezt indokolták? Egyelőre nem válaszolható meg ez a kérdés.

Fentebb, a határjárás ismertetésénél már volt szó a Kerekudvarral szomszédos birtokok tulajdonosairól, de talán nem fölösleges ezeket itt ismételten felsorolni. Eszerint 1331-ben, tehát a XIV. század derekán, sőt még 1387-ben is Szentgyörgy, a későbbi Jászfelsőszentgyörgy, a váci káptalan birtokában volt, a Kerekudvarral kelet felé határos, tehát mindenképpen a mai Jászberény területére eső Apátit pedig a szekszárdi monostor birtokolta. Ez az Apáti possessio egy Barasó nevü possessiótól választotta el Kerekudvart, Barasó birtokosa pedig egy megyebeli nemes, a határjáráson szomszédság okán megjelent Bence fia Benedek fia Pál volt - az a személy tehát, aki, mint fentebb láttuk, Hacak (amelyet ő Hontinak nevezett) egy részére igényt tartott. Hacak és Iva egybefoglalt határa pedig egy darabon a Zagyva folyó bal partjára is átnyúlt a keleti részen: azon a tájon tehát, amelynek a közelében később Borsóhalma feltűnik. A birtokos személye tehát erősítheti Barasó és Borsó (halma) azonosítását.

* * *

Összefoglalásul két dolog kívánkozik a kiemelésre. Az első: a határjárások azt tanúsítják, hogy a XIV. század középső harmadában három település - a Zagy29 Magyar Országos Levéltár, DL 7238. sz.

19