Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)

ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok vármegye 1258–1569

A király embere volt. Magyarországon minden esetben a király nevezte ki, Erdélyben pedig az erdélyi vajda. Az utóbbi alól kivételt jelentett Fehér vármegye, amelynek örökös ispánja az alvajda volt, akit ugyancsak a király nevezett ki.

Nem a végrehajtó hatalmat képviselte, csak ellenőrzött és felügyelt, egyes esetekben még ezt a szerepkörét is az alispán gyakorolta. Feladatkörébe tartozott a rendek jogainak és szabadságuknak biztosítása, a kamara jövedelmeinek beszedése, a király és a kamara hűséges szolgálata, a közigazgatási és bíráskodási egység megtestesítése.

Külső-Szolnoknak az ispánjai kb. 1411-ig egyfolytában az erdélyi vajdák voltak 1263. május 3-tól, a szakolyi békeszerződés napjától.96 Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy mivel egyszerre mindig két erdélyi vajda volt, a szolnoki ispáni tisztet is két személy töltötte be. Ebben kb. 1427 után - amikor előbb Lazarevics István, majd Brankovics György rácz despoták eddig pontosan nem ismert különleges jogot élveztek Szatmár-, Torontál-, és Külső-Szolnok vármegyékre kiterjedően - annyi változás következett be, hogy Külső-Szolnokban megszűnt az erdélyi vajda ispánsága. Itt az ispánt továbbra is a király nevezte ki, de Lazarevics István ill. Brankovics György javaslata alapján.97 További változás volt ugyanekkor, hogy az ispánok száma egyre csökkent.

96

97

A tisztségbeli címük így hangzott: „vayvoda Transsilvaniae et comes de Zolnok" volt.

Ennek bizonyítéka II. Ulászló Brankovich Györgyhöz 1443. november 22-én írt levele, amelybenjavaslatot kért tőle az ispán személyére vonatkozóan. /Századok évkönyv, 1875. évf. 251. p./.

204