Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)

TANULMÁNYOK - TÓTH PÉTER: Topográfiai és birtoktörténeti adatok Jászberény és környéke XIII–XV. századi település-történetéhez

András, akit Szúnyog Andrásnak is neveztek, megtámadta az adományt, azt állítva, hogy őt illeti meg ez a birtok. A király Szent György ünnepének a nyolcadát, azaz május l-jét jelölte meg az ügyben való törvénykezés napjául; ekkor Szúnyog András bemutatta IV. Béla király oklevelét, amelyből kiderült, hogy ez a possessio a királyi aranyművesek birtoka volt, akik azonban örökösök hátrahagyása nélkül haltak meg (talán a tatárjárás során?) és így a király eladományozta azt pohárnokmesterének, Kátai Péternek. Szúnyog Andrástól ezután azt kérdezték, hogy ennek a bizonyos Kátai Péternek voltak-e örökösei és ő milyen leszármazási vonallal kapcsolódik hozzá: erre azt a választ adta, hogy nem voltak örökösök és ő maga is csupán egy távoli atyafi. A törvényszék ennek a vallásnak az alapján úgy határozott, hogy mivel az adomány csak Kátai Péter és örökösei számára vonatkozott, Szúnyog András pedig a távoli rokonság okán nem minősül örökösnek, ezért a király eladományozhatja Kerekudvart. Ezt Károly Róbert meg is tette, Szúnyog Andrásnak pedig örök hallgatást parancsolt az ügyben.2' Ennek megfelelően július 12-én ismét megparancsolta a budai káptalannak az iktatást; a parancslevélből pedig az is kiderül, hogy egy másik kátai nemes, név szerint Gwg fia Gwg is igényt formált a birtokra, talán azért, mert rokona volt Szúnyog Andrásnak. Sőt, felbukkant még valaki, aki ellenezte az iktatást, mégpedig nem kisebb személy, mint Simon fia Pál, az országbíró. Ő azonban több nap eltelte után azt jelentette ki, hogy maga nem formál igényt a birtokra, hanem a fivére, Lőrinc esetleges jogait kívánta az ellenmondással védelmezni. Mivel azonban Lőrinc nem tiltakozott az adomány ellen, így a végső akadálya is elhárult annak. A káptalan tehát elvégezhette az iktatást - érvényben hagyva a korábbi határjárást -, Károly Róbert pedig 1331. július 30-án kiadhatta az adományozásról szóló kiváltságlevelet István mester számára. 1332. március 28-án egy újabb kátai nemes jelentkezett: név szerint Bálint fia Jakab, aki azonban nem tiltakozott István mester beiktatása ellen, sőt a király előtt kijelentette, hogy a maga részéről lemond bármiféle jogáról, ami esetleg megilletné őt abban a birtokban.24

Károly Róbert végül 1334. július 13-án kiadott kiváltságlevelével, amelyben az ügyre vonatkozó összes oklevelet átíratta, megerősítette ezt az adományt a Nógrád vármegyei Varsány possessióra (amelyről később a család magát nevezte) vonatkozóval együtt István mester számára - hogy erre miért volt szükség,

23 Eredetije: Magyar Országos Levéltár, DL 2657. sz. (Régi jelzete: Neoregestrata acta, fasc. 955. nr. 10.) Kiadása: Anjoukori Okmánytár, II. köt. 454. sz.

24 Eredetije: Magyar Országos Levéltár, DL 2709. sz. (Régi jelzete: Neoregestrata acta, Fasc. 955. No. 13.) Kiadása: Anjoukori Okmánytár, III. köt. 497. sz. Átírta még Károly Róbert király 1334. jűlius 30-án (ennek jelzete: Magyar Országos Levéltár, DL 2508. sz.)

17