Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok vármegye 1258–1569
nemes család is a Közép-Tisza vidéken.76 így teremtődik meg a feltétele az ikre- ződésnek, amellyel megoldódik az a közigazgatási nehézség, amelyet korábban is meg akartak oldani, de a fenti helyzet miatt nem lehetett. Hogyan történt a kettéválás? A szervezeti megoszlás úgy tűnik, hogy azonnal megtörtént. Ezt két dolog valószínűsíti. Egyrészt az, hogy szinte átmenet nélkül jelenik meg Közép Szolnok vármegye az oklevelekben, amely a közgyűléseit Sződemeteren, az alispáni ítélőszékét pedig Kénén tartja, amely helyeken ugyanezeket korábban Külső-Szolnok vármegye tartotta. Másrészt az, hogy 1380-tól Külső-Szolnok vármegye - legalábbis a jelenleg ismert - kiadványai Szolnokról /esetenként Tiszavarsányból/ kelteződnek.77 A rendezvények is itt vannak. A megyék területi nagyságának kialakulása azonban egészen biztosan egy hosszú folyamat eredménye volt. Ez különösen vonatkozik Közép- Szolnokra, - ahol az el- és odacsatolások gyakorisága kb. 100 év múlva esett vissza az országos szintre. A fő kérdés azonban számunkra ebben a fejezetben az, hogy miként alakult az ikreződés után Külső-Szolnok vármegye területi kiterjedése, immár az új helyzetben. Lényegesen kisebb lett a területe, alacsonyabb a lélekszáma. Az úgynevezett kis vármegyék kategóriájába süllyedt vissza, ami pl. abban is reprezentálódott, hogy 1470-től egészen 1526-ig, egy alispán és két szolgabíró elegendő volt az ügyek vitelére.78 Ezt a kisebb területet azonban úgy kell érteni, hogy a csökkenés a kelet-magyarországi rész elszakadásában mutatkozott meg, a korábbi Közép-Tisza vidéki törzsterület szinte változatlan maradt. Az új Külső- Szolnok vármegyének ugyanakkor kiterjedt exklávé rendszere alakult ki, amely fennmaradt a korszak végéig. A Közép-Tisza vidék törzsterületének változatlansága több dologgal valószínűsíthető. Elsősorban az oklevelekben 1389 után előforduló település-földrajzi nevekkel, amelyek változatlanul az 1390 előtt fennálló határokon belül találhatók. Ugyanezt látszanak bizonyítani a váci püspökség 1500-as évek közepéről fennmaradt külső-szolnoki tizedösszeírásai, és a portaösszeírások is. Lényegében erre a megállapításra jutott Csánki Dezső is, amikor számba vette Külső-Szolnok vármegye településeit a Hunyadiak korában.79 76 A családok közül elsősorban lehet megemlíteni a Vas-, és Szentlőrinci-, az Ujszászi, a Szent- lászlói-, a Ványi-, a Vezsenyi- és a Nyársapáti családokat. 77 Például OL DL 43.240 1414. március 16. „in villa Zolnok". A ma ismert legkorábbi Szolnokról keltezett oklevél pedig 1380. július 16-án kelt Kakas /Gallus/ mester, alispán kiadásában, amelyben igazolja, hogy Nagyrévi Pál az esküt letette. /OL DL 98.076/. 78 Ez időtől az alispánnak a vármegyében lakónak kellett lenni. 79 CSÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp. 1890. I. köt. 665-671. p. Itt 62 külső-szolnoki helyet sorol fel. 194
