Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok vármegye 1258–1569
sabb eleme ma is a Meszes-hegység, amelynek gerincszerűen húzódó vonulata - ez dél-nyugat felől észak-kelet felé húzódik - dél felől komoly természeti akadálytjelentett, ennek megfelelően Doboka-vármegyével határvonalat is képezett. A legmagasabb pontjai kb. 900 m tengerszint feletti magasságúak. Észak-keleten a bükki-, keleten a kővár vidéki dombok találhatók, amelyeknek a tengerszint feletti legnagyobb magasságuk 400-600 méter körül mozog. Rendkívül meghatározó elem viszont az egész megyerészen, hogy a völgyek nagyjából észak-déli irányúak és észak felé nyitottak, ami már akkor is meghatározta - a vízfolyások hasonló iránya révén - a külső kapcsolatok áramlását. Vizei közül a legjelentősebb a Szamos folyó volt - amely egy darabon határvonalat képezett Belső-Szolnok vármegyével - és Belső-Szolnokból lépett be a megyerészbe és hirtelen északra fordulva kettészelte Külső-Szolnok keleti tömbjét. A Szamos északon - rövid szakaszon - szintén határvonalat képezett Szatmár vármegyével, majd erőteljes nyugati fordulattal kilépett a megyerészből, úgy hogy pont a kilépésnél még felvette az ugyancsak Belső-Szolnokból érkező Lápos vizét. A Szamos bizonyult a nyugatra vezető egyik fő „országút"- nak. Fontos dolog még megemlíteni a Szamossal kapcsolatban, hogy észak-déli irányban kettészelve a megye keleti tömbjét, választóvonalnak - sőt helyenként határvonalnak - bizonyult a részét képező, de több tekintetben eltérő fejlődést mutató Kővár vidék felé. A másik nagyobb folyóvíz a Kraszna - a Szamostól dél-nyugatra - a déli szomszéd Kraszna vármegyéből lépett be és észak felé haladva szintén kettévágta a területünket, majd hosszabb szakaszon határvonalat képezett Szatmár megye felé. A Szamoson és a Krasznán kívül még igen számos vízfolyás volt található /patak, ér, időszakos vízfolyás/, amelyek vizét, vagy a Szamos, vagy a Kraszna gyűjtötte össze és vezette Vásárosnamény környékén a Tiszába. A települések itt is a vizek mellett voltak találhatók, völgyek szerint rendeződve. A településtípusok milyensége, aránya, területi szóródása teljesen elütő volt a Közép-Tisza vidékihez képest. Volt egynéhány mezőváros /Tasnád, Zilah/, nagyobb vár /Hadad, Kővár, Szolnok/, kisebb vár /Aranyosvár, Cseh/. Találkoztunk egy egyházas hellyel /Meszesapát monostor/ is. A települések zöme azonban a feudalizmus teljes kialakulása előtt vagy szabadok által lakott hely /villa/, vagy várföld /terra castri/ volt. Ezek területi elhelyezkedése karakterisztikus képet mutatott, a szabad helyek ugyanis szinte kizárólag a megyerész nyugati felében, míg a várföldek a keleti felében feküdtek.65 A feudalizmus teljes kialakulása után - kapcsolatban az Árpád-kori várrendszer bomlásával is - ezek jelentős része jobbágyok által lakott falubirtokká /possessio/ alakult át. Maradtak 65 Várföldnek minősülő helyek pl. a 13. században a Külső-Szolnok keleti felében lévő és Szolnok várához tartozó/szolgáló Csány, Ülmez, Lápos, Péntek, Kérő, Kozár települések, /lásd a Zounuk Évkönyv 1992. évi 7. sz. 237-245. oldalát/. 189
