Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok vármegye 1258–1569
fölé kerekedett. 1266. március 23-án de jure is elismertette apjával - a nyulakszigeti békeszerződésben - királyi jogait a Dunától keletre eső országrészben.23 Ez gyakorlatilag és többek között azzal is járt, hogy kialakult egy kétpólusú, két központú, markáns hatalommegosztású Magyar Királyság. Az egyik központ Budán, a másik Gyulafehérvárott két külön-külön államapparátussal. V. István ifjabb király és apparátusa, bár nem vonta kétségbe az ország egységét - apja haláláig,24 ideiglenesen elfogadta a hatalommegosztást - számos olyan lépést tett, ami feltétlenül annak lazítására irányult. Ezeknek a lépéseknek a sorába tartozhatott többek között az is, hogy szigorítva az Erdélyi Vajdaság határának átjárhatóságát, a határon korábban oda-vissza átívelő Szolnok vármegyét - a vajdasági határ mentén - kettéosztotta és erdélyi szemszögből nézve a határtól nyugatra eső részét Külső-Szolnok, az Erdélybe eső részét pedig Belső-Szolnok vármegyének nevezte. Ugyanakkor megszüntetve a korábbi mindenkori nádorok ispánságát, 1263. május 23-i hatállyal mindkét Szolnok ispánjává a neki engedelmeskedő erdélyi vajdát nevezte ki.25 így biztosította az Erdélyi Vajdaság területén hatalma bázisát, a Dunától keletre eső Magyarországon pedig uralma kiterjesztését. Ezzel biztosította apja halála esetére az ország nyugati részének gyors birtokbavételét. IV. Béla 1270-ben halt meg, amikor V. István rövid idő után egész Magyarország osztatlan hatalmú királya lett. Államstruktúra szempontjából visszaállt az 1258 előtti helyzet, annak kivételével, hogy Szolnok vármegye nem egyesült újra. Polgárjogot nyert a különállás, véglegessé vált a szétválás, mert nem okozott strukturális problémát. A megosztás praktikusnak is bizonyulhatott a korábbi nagy távolságok miatt - a Budán, Visegrádon, a királyi udvar ban székelő erdélyi vajda pedig, mint a két Szolnok közös ispánja mindkét minőségében jól szimbolizálta a két országrész egységét. Felvetünk azonban egy másik, eddig még el nem hangzott lehetőséget is. Ennek a lényege a következő: egységes közigazgatású Szolnok vármegye sohasem volt, hanem volt egy ilyen nevü vármegye Erdélyben is és Magyarországon is, amelyeknek külön-külön volt megyés ispánja. Ha ennek a feltételezésnek is elfogadjuk a létjogosultságát, akkor V. István ifjabb király csak annyit tett a maga idejében, hogy az amúgy is különálló két Szolnok vármegyét - a jobb megkülönböztetés érdekében - nevezte el Belső- í 11. Külső-Szolnok vármegyének. Vagyis semmiféle szétválási aktusra nem volt szükség. Emellett érvként lehet felhozni - azontúl, hogy a szétválást igazoló oklevél nem került elő, amely lehetett ugyan, de elveszett - hogy az esetleges aktus utáni időből fennmaradt oklevelek soha, semmilyen visszamenőleges utalást nem tesznek az általunk feltételezett egységre. 23 Mint előbb a 161. oldal. 24 IV. Béla 1270. május 3 án halt meg. 25 A Kán nemzetségbeli Lászlóról van szó, aki 1260 és 1267 között volt erdélyi vajda. 179
