Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958)
érdekvédelmi ügyekkel foglalkoztak. A fokozódó politikai nyomást és a tagok félelmét a megtorlásoktól jól tükrözi, hogy január-februárban a munkástanácsok már alig vezettek jegyzőkönyvet és szinte semmit sem foglaltak írásba.23 A kiépülő MSZMP alapszervezetek és a munkástanácsok között kifejezetten rossz viszony alakult ki, mivel a párt növekvő befolyását a munkástanácsok igyekeztek ellensúlyozni. Ellenállásukat csak a hatalom legdurvább beavatkozásával sikerült megtörni. A legsúlyosabb tömeges atrocitást a Martfűi Tisza Cipőgyár Munkástanácsa ellen követték el a karhatalmisták. 1957. január elején Marosfalvi Ernőt, a testület elnökét és néhány tagját őrizetbe vették, ám a Szolnok Megyei Ügyészségről bizonyíték hiányában rövidesen szabadon bocsájtották őket. A munkástanács az üzem területén még ezután is tényleges hatalommal rendelkezett; akadályozta az MSZMP szervezését, a pártba belépett, közismerten kommunista meggyőződésű személyeket rosszabb munkakörbe helyezték és szándékosan lassították a termelés ütemét. Január 21 én azonban a karhatalom összehangolt akcióba kezdett. A gyárat a pufajkások körülvették, hogy senki ne szökhessen ki, majd az irodákat, csarnokokat és műhelyeket alaposan átkutatták. Lefoglalták a munkástanács gyűlésein készült magnófelvételeket és az üzemben terjesztett röplapokat, végül Marosfalvit és a munkástanácsban meghatározó szerepet betöltő egyéneket újból letartóztatták. Ezután kb. 60 embert bocsájtották el az üzemből. A termelés rövidesen 50 %-kal növekedett és többé senki sem mert szervezkedni a Tisza Cipőgyárban. Az akció jelentőségét bizonyítja, hogy a karhatalom megyei parancsnoka személyesen küldött részletes jelentést a Minisztertanács Titkárságának. Bár tagadta, hogy az őrizetbe vetteket kegyetlenül megverték volna, ezzel ellentmondásban néhány sorral lejjebb mégis elismerte, hogy egyesekkel szemben a kihallgatások során keményebb eszközöket alkalmaztak, amit az előállítottak „minősíthetetlen viselkedése váltott ki."24 A nagyüzemek munkástanácsainak vezetőit 1957 februárja és májusa között letartóztatták. Áprilisban Dancsi Józsefet kórházi ágyáról hurcolták el. 1957-58-ban hosszas kihallgatások és vallatások után sokukat többévi börtönbüntetésre ítélték. A kisebb üzemek munkástanácsainak vezetőit a karhatalom rendszeresen bántalmazta 1957 februárja és áprilisa között. Az ő kiemelésükkel a még működő munkástanácsok teljesen pártirányítás alá kerültek. Üléseiken az üzemi párttitkárok is részt vettek, tagjaik pedig még bér- és érdekvédelmi ügyekben sem mertek az üzemi párt- és szakszervezettől eltérő véleményt képviselni. Ugyanakkor a vállalati vezetők megkövetelték, hogy a munkástanácsok pénzügyi, üzemgazdasági és üzemszervezési kérdésekben is foglaljanak állást. Mivel ettől a hozzá nem értő munkások ódzkodtak, a megyei pártbizottság vezetői javasolták, hogy a munkástanácsok tagjai számára szervezzenek szakmai tanfolyamokat, ahol megfelelő pénzügyi és gazdasági 23 JNSZML XXXV. 61. f. 1. fcs. 1956. 17. ő. e. 24 JNSZML XXXV. 61. f. 8. fcs. 1956. 5. ő. e. 133
