Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958)
A forradalmi tanácsok sok helyen zavartalanul működtek tovább.14 A helyi forradalmi szervek a fokozódó politikai nyomásnak novemberben még többnyire sikeresen ellenálltak és néhány esetben meg tudták akadályozni, hogy a leváltott funkcionáriusok ismét elfoglalják állásaikat. A Tiszafüredi Nemzeti Tanács 1956. november 23-án ülést tartott és éppen a kormány utasítására hivatkozva tiltakozott a járási tanács elnökhelyettesének visszahelyezése ellen. Hiába ment ki Tóth Imre, a megyei tanács vb-elnöke személyesen a nemzeti tanács ülésére, a testület tagjai semmilyen együttműködésre nem hajlottak. A kormányutasítás ugyanis kimondta, hogy akit a nép nem akar megtartani eddigi hivatalában, az menjen vissza a termelő munkába. Az elnökhelyettes nagyfokú népszerűtlenségét jelzi, hogy a forradalom alatt saját beosztottjai, a járási tanács 29 dolgozójának írásbeli követelésére váltották le.15 Kisújszálláson 1956. november 30-án a Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács létszámát a korábbi 39 főről 50-55 fősre emelték. A különböző szervezetek, üzemek és pártok delegáltjain kívül a városi tanács tagjait is bevették, s a forradalmi tanács nemcsak tovább működött, hanem a városi tanácsot mintegy alárendelve, tagságának egy részét magába olvasztotta.16 Gyökeres változást a forradalmi tanácsok és a végrehajtó bizottságok erőviszonyában csak a kormány december 8-án megjelent 17/1956. sz. határozata hozott, amely a forradalmi bizottságokat, illetve tanácsokat feloszlatta és elrendelte, hogy a forradalmi bizottságok által eltávolított vezetők térjenek vissza munkahelyeikre. A tanácsok végrehajtó bizottságainak tagjai sok helyen csupán december végétől mertek részt venni a végrehajtó bizottság ülésein. Ekkorra már a karhatalom hozzákezdett a lakosság megfélemlítéséhez. 7 Az ellenállás legális formáinak másik módját a munkástanácsok működése jelentette. Szerveződésük november 4-e után folytatódott, sőt az ideiglenes munkástanácsok helyett ekkor jöttek létre az állandó munkástanácsok. A forradalom alatt a munkástanácsok a tsz-ekben, állami gazdaságokban, intézményekben és a termeléssel közvetlenül nem foglalkozó üzemekben, - pl. MÁV, AKÖV, kereskedelmi vállalatok stb. - is megalakultak. A munkástanácsok működését azonban a november 16-án megjelenő 2/1956. számú kormányrendelet, illetve a november 24-én megjelent 1956/25. tvr. a termelő tevékenységet folytató iparvállalatokra korlátozta. A két jogszabály politikai jogkört nem biztosított a munkástanácsoknak, csupán a vállalat gazdasági vezetésében való részvételüket tette lehetővé azzal a megkötéssel, hogy az igazgató vétója a munkástanács egyhangú szavazással hozott határozatát is megsemmisítheti, felettes szerv útján. A törvényerejű rendelet szerint döntési 14 JNSZML XXXV. 61. f. 8. fcs. 1956. 3. ő. e. 15 Uo. 16 Uo. 130
