Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958)
hogy tévedésük beismerésével mindent jóvátegyenek. Ellentmondás volt ez a javából, hiszen egyik mondatával a vétkeiket meggyónó, rossz katolikusokhoz hasonlította őket, majd a továbbiakban mégis biztosította számukra, és elsősorban maga számára, a feloldozást. A megtorlást és a politikai restaurációt ugyanezen ellentmondásosság jellemezte. A forradalomban résztvevők felelősségét szelektív módon ítélték meg, s elsősorban politikai, társadalmi és származás szerinti hovatartozásukat, mintsem tényleges szerepüket vették figyelembe. E szerint a hamis mérce szerint kerülhettek egyesek börtönbe, vagy akár bitófára, és maradhattak mások bántatlanul, akár a hatalom berkein belül. A „megtévedt" funkcionáriusok közül sokan megtarthatták vezető pozíciójukat, különösen a magasabb, országos tisztségeket betöltők. A megyei vezetőket már alaposabb átvilágításnak vetették alá, börtönbe azonban csak kivételes esetekben jutottak közülük, s amennyiben azonnal a Kádár-kormány mellé álltak, még a forradalom eseményeiben kulcsszerepet betöltött személyeket is csupán alacsonyabb beosztásba helyezték. Más tisztségekbe kerültek a Rákosi-rendszer legexponáltabb és leggyülöltebb helyi vezetői is, ők azonban korántsem büntetésből, hanem a lakosság megnyugtatása miatt veszítették el korábbi pozíciójukat. Az alsóbb szintű vezetőket már fokozottabb mértékben elszámoltatták. A járási, városi és községi tanácsok vezetőit, funkcionáriusait fegyelmi vizsgálatoknak vetették alá, amennyiben együttműködtek a forradalmi szervekkel. A rendőrség állományának valamennyi tagját, a bíróságok és ügyészségek munkatársait, a termelőüzemek vezetőit átvilágították és a kompromittáltnak tekintett személyeket elbocsájtották. Talán még náluk is szigorúbb megítélés alá estek a szellemi élet helyi résztvevői, a sajtó, a rádió munkatársai, a színházak művészei és különösen a pedagógusok. Ez utóbbiak forradalom alatti tevékenységét az ifjúságra gyakorolt hatásuk miatt, különösen ártalmasnak tekintették. Nagyon sok pedagógust részesítettek fegyelmi büntetésben, állásvesztéstől a soros előléptetésből való kizárásig és közülük igen nagy számban kerültek bíróság elé, ahol tetteik tényleges súlyánál jóval szigorúbb ítéleteket hoztak ellenük. A forradalmi bizottságok és tanácsok, a munkástanácsok vezetőit és meghatározó tagjait, az emlékmű rombolások résztvevőit, sőt a termelőszövetkezetek felosztásáért agitálok jó részét börtönbe zárták, vagy internálták. Nagy vonalakban általában mindenütt érvényesült a tendencia, mely szerint a felsőbb hatalmi szférától minél távolabb volt valaki, annál szigorúbb elszámoltatásra számíthatott a forradalom időszakában kifejtett tevékenységért. Ám az osztályidegen származás tovább súlyosbíthatott, míg a munkás-, vagy szegényparaszti hovatartozás enyhíthetett a bíróságok és a fegyelmi bizottságok elé kerülők helyzetén. A Kádár-kormánnyal szemben, 1956. november 4-e után tanúsított szembeszegülést különösen keményen torolták meg és az ellenállás aktív résztvevőit többnyire hosszú börtönbüntetésre ítélték. 126
