MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1956. február 23.

1956-02-23

J u h á s z Imréné elvtársnő, megyei tanács vb elnöke Tisztelt Tanácskozás! Pártunk hivó szavára a fővárosból, üzemekből, minisztériumokból- a megyei pártbizottságtól, a megyei tanácstól és a többi szervektől 400 kommunista jelentkezett önként falusi munkára, hogy az eddigi munkahelyeikén szerzett tapasztalataikat, jó módszereiket a mezőgazdaság megerősítésére hasznosítsák. Az elvtársak amikor falura jelentkeztek mindennel számot vetettek másukban. Nem volt könnyű otthagyni az addig megszokott munkahelyet, a szervezettséget, a nagyobb kulturáltságot jelentő fővárost es vállalni a falusi élet nehézségeit - de az elvtársak mégis vállalták, vállalták pártunk hivó szavára, hogy a szocialista mezőgazdaság megteremtésében a legnehezebb területen fejtik ki tevékenységüket. Ez is mutatja, hogy a mi pártunk képes olyan kommunistákat nevelni, akik a legnehezebb területet önként vállalják. Mi az elvtársakat örömmel vártuk és próbáltunk segíteni. Az elvtársakat bizalommal fogadták lent a tenaelőszövetkezetekben, a gépállomásokon, s ahogyan Csáki elvtárs kitért rá, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy már vannak biztató eredmények az elvtársak munkájában. Egy kérdésre szeretném az elvtársak figyelmét felhivni: ha azt ak írják az elvtársak, hogy a munkájuk továbbra is eredményes legyen, a legnagyobb követelmény az, hogy munkaterületükön a legjobb kapcsolatot alakítsák ki a dolgozókkal, a termelőszövetkezet egyszerű tagjaival, a traktoristákkal, a gépállomások dolgozóival. Elvtársak! Akik most itt vannak, akik a fővárosból jöttek vagy a megyéből, a legnehezebb területre mentekí azokba a termelőszövetkezetekbe, gépállomásokra, állami gazdaságokba, ahol a legtöbb volt a probléma, ahol elődjeik nem tudtak megbirkózni a problémákkal, s ahol elődjeik a legnagyobb hibát követték elt nem tudták kialakitani a dolgozókkal a megfelelő kapcsolatot, keveset mentek az emberek közé. Tehát legfőbb kérdés: megteremteni a dolgozókkal a bizalmat. Csáki elvtárs emiitette, hogy Peágits elvtárs, a Surján! Állami Gazdaság igazgatója nem hallgatja meg a dolgozók véleményét, javaslatát. Peágits elvtársnak bizonyára felhívták a figyelmét arre, amikor útnak indotották és én is beszéltem vele, erre a kérdésre sokszor felhivtam a figyelmét és mégis bekövetkezett. Vagy itt van pl, Csofeö elvtárs, aki a megyei tanács elnökhelyettese volt és az egyik legnagyobb szövetkezetünkbe, a Hoki Táncsics Tsz-be ment. Amikor Csótó elvtárs lement, mindig kint volt a tsz-tagok között, buzdította, lelkesi_ tette őket, kérte véleményüket - ment is a munka, és most egyre több panasz hangzik el a tsz-tagok részéről, hogy Csótó elvtárs korántsincs olyan, mint volt, korántsem hallgatja ugy meg okét, mint addig. Az ilyen magatartást mindjárt észreveszik a dolgozok. Ha a dolgozók véleményét kikérjük, velük együtt beszéljük meg a feladatokat, akkor megvan a bizalom a vezetőkben, nagyobb az eredmény. Igaz, hogy vannak olyan dolgozók, ugy a tszek-4>en, mint a gépállomásokon, akik nem örülnek az uj vezetőknek, éppen azért, mert az uj vezető keményebben fogja őket, vagy az uj tsz-elnok hozzányúlt a túlzott háztáji felszámolásához, amihez elődje nem mert