MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1956. március 23. - 1956. augusztus 3.

1956-03-23

mikor népünk* városaink és faluink dolgozó népe alkotja és romálja a min dennapok egyszerű helytállásával, munkájával. A személyi kultusznak minden területen van táptalaja, - tanítja a Központi Vezetőségünk ülése, Rákosi elvtárs beszámolója, őszintén szólva, iskoláinkban sem ismeretlen ez az oly sok kárt,, akadályt jelentő személyi kultusz 8 annak kutatása. Nem csupán .arról van itt szó, hogy tankönyveink a nagy történelmi eseményeket egy-egy vezetőnek tettével, akaratának megnyilvánuláséval magyarázzák, - jóllehet ezen a téren is kövttek el tankönyveink és pedagógusaink hibákat, - hanem arról is, hogy,ez iskolákban éppen a legelmaradottabb elemek kihasználták a személyi kultusz légkörét. Az cntetszelgésre, az öncélú munkára hajlamos p*edagógusok, akik nem egyszer talpnyalók, talpsimogaták, karrieristák, képmutatók s munkájuk végső céljában nem ifjúságunk szeretete és nevelése áll, hanem saját anyagi, vagy erkölcsi sikereik kikényszeri tése, elismertetése a felsőbb szervekkel - igyekeznek felhasználni a maguk számára a személyi kultusz légkörében elkövetett hibákat. * Ezek, a személyi kultusz légkörét kihasználó pedagógusok vagy nem tanitanak komolyan,, népszerüsködnek csupán a növendékek előtt, vagy indokolatlanul magas, merev követelményeket állitansk fiataljánk elé, hogy igy biztosítsák a maguk öncélú munkáját, sikerét. Az ilyen pedagógusok teremtik meg azután iskoláinkban a konfliktusnélküliség hangulatát, amely hangulat nyomán azután elsikkad annak a nap mint nap minduntalan megujitandó nevelőmunkának a fontosaága, mely nélkül fiataljainkba nem tudjuk beoltani á legnemesebb emberi tulajdonságokat, a kommunista ember jellemvonásait. A nevelésen munkánk eredményét az dönti el, az a mi növelői munkánk eredményének egyetlen fokmérője, hogy mennyiben és hogyan válnak fiataljaink iskoláinkban népköztársaságunk öntudatos, hűséges, a hazát, a nép hazáját tudatosan magukénak érző s azért élő, dolgozni tudó fiatalokká. Vajon tanitványaink tömegév n ott él-e nevelőmunkánkr.ak eredményeként népköztársaságunk szeretete? Mit mond számunkra egyáltalán ez a szó: Népköztársaság? Csupán valami, az alkotmánytanórán tanult jogi formula, ez számunkra, vagy pedig ez a szó számunkra édes hazájukat, dolgozó népünk végre szabad, a szabad emberek és nemzetek közösségéhez tartozó hazáját jelenti? És még egy kérdésről szeretnék* szólni, tisztelt aktivaértekezlet! Arról az uj lehetőségről, uj eredményekről, melyeket a történelem 8 főleg a helytörténet kutatások terén nyitott előttünk a XX. lártkongresszus. Tudjuk* jól, hogy azok a koholt vádak, melyek Kun Béla elvtárssal szemben éveken át fennállottak, nemcsak személyével szemben voltak igazságtalanok, hanem pártunk és népünk hősi harcának hamis hamutatásához vezetett s megakadályozták, hogy igazi, dicső fényében mutassuk meg népünket s a magyar Tanácsköztársaság történetét. Ez hosszú éveken át megkötötte a mi várssunkban folyó helytörténeti kutatásokat is. Igyekeztünk felgyüjteni városunk 1919-os hagyományait, de akaratlanul és észrevétlenül is olyan területekre bukkantunk, amelyeken nehezen tudtunk eligazodni. Főleg Kun Béla elvtárs személye kerül csoportosultak ezek a kérdések. S ma, néhány hét óta, a jászberényi múzeumban "sorra elbeszélgetve s régi 19-es harcosokkal, több anyagot gyűjtőt tünk fel három hét alatt, mint az elmúlt tiz esztendő során együttvéve. A jászberényi múzeum vezetésével folyó helytörténeti gyűjtések során feltárul kis városunk hajdani hősi harca.