MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1956. március 23. - 1956. augusztus 3.

1956-03-23

sában, az emberek százezreit arra mozgósítják, hogy tevékenyen valósitsák meg ezeket a törekvéseket - akkor a történelemben ugy maradnak fenn, mint az emberiség nagy harcosai. Ezt a szerepet csak akkor tölthetik be, ha tevékenységük összhangban áll a történelmi haladással, a társadalom érdekeivel. Nemcsak elméleti problémáról van itt szó azonban,mert rendkivül károsak ezek a nézetek különösképpen akkor, amikor ezeknek gyakorlati következményeiről an szó. Az ilyenirányú helytelen nézetek ideológiai alapot képezhetnek igen ártalmas gyakorlati hibákra. Szert folytat a Szovjetunió Kommunista Pártja kíméletlen harcot a személyi kultusz ellen, mint olyan jelenség ellen, amely komoly mértékben nehezitette a szovjet társadalom fejlődését. 4- f* -Sztálin elvtárs érdemei ismertek előttünk. Erről bőven szól ala irodalom és a különböző anyagok. Ismert az, hogy mint a központi bizottság titkára, helyes álláspontot foglalt el a trockista, buharinista nézetek elleni harcban, a szooializmusnak egy országban történő épitésében stb, nagy érdemeket szerzett abban a szakaszban, amikor a szovjet népek a párt vezetésével megteremtették a szocialista nagyipart. Ha azokban az evekben győzött volna a holytolen anti-leninis-ta irányzat - a Szovjetunió léte forgott volna kockán, Sztálin abban a szakaszban különleges népszerűséget és tekintélyt vivott ki magának, Sztálin azonban a JO-as években fokozatosan kezdte magát a párt fölé emelni, saját akaratát, személyi döntéseit kényszeritette a pártra, A pártvezetés kollektivitása mindinkább csökkent és végezetül megszűnt, Sztálin jól ismerte Marx, Engels, Lenin tanitását a személyi kultuszról, a kollektív vezetés elvéről, a néptömegek szerepéről a történelemben. Ismerte azt, hogy a személyi kultusz a marxizmustól teljesen idegen, s azzal össze nem egyeztethető. Sztálinnál ez a kérdés, vagyis az elmélet nem egyezett a gyakorlattal. Amig a munkáiban elméletileg helyesen fejtette ki a személyi kultusz károsságát és tarthatatlanságát - a gyakorlatban engedte azt, hogy őt magát dicsőítsék, sőt nem egy esetben megengedte magának az öntömjénezést, Lenin elvtárs idejében meglátta Sztálinban a pozitiv vonások mellett a negatívumokat is. Amikor 1922-ben Lenin megbetegedése után Sztálint a párt főtitkárává válasz-