MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1956. március 23. - 1956. augusztus 3.

1956-03-23

termelés néhány kérdésével - az állami gazdaságok ás a termelőszövetkezetek gazdálkodásával, a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetével és az e kérdésekben előttünk álló legfontosabb feladatokkal kívánok foglalkozni. Az a hatalmas fejlődés, amely a Szovjetunió mező* gazdaságában az 1953 évi központi bizottsági plénum óta bekövetkezett, valóban egyedülálló a világtörténelemben. Lányegében két esztendő alatt 33 millió hektárra növelni a vetésterületet, egy év alatt megsokszorozni, IS millió hektárral emelni a kukorica vetésterületet - ilyen aredményre csak a szocialista állam, a szocialista társadalom, a munkásosztály, a dolgozó parasztság összefogott ereje képes. Az a perspektíva pedig, ame3y et a XX. kongresszus a mezőgazdaság továbbfejlesztése elé tűzött, lenyűgöző és számunkra is rendkívül lelkesítő. A gabonavetés területét 11 milliárd hektárra, a kukoricaUifületet 28 millió hektárra emelni, a hústermelést kétszeresért, a tejtermelést közel kétszeresére emelni öt esztendő alatt - ez rendkívüli gyors, a világtörténelem során eddig egyetlen országban nem tapasztalható fejlődés, A mi országunk mezőgazdasága jellegében még eltér a Szovjetunió mezőgazdaságától, mert mi még nem oldottuk meg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének feladatát, azonban a XX. kongresszus útmutatása a kettős feladat megoldásában segit bennünket. Megyénkben pártunk mult év márciusi és júniusi határozatának végrehajtása nyomán - ahogyan a beszámoló is rámutatott - előbbre jutottunk a kettős feladat megoldásában. Az állami gazdaságok, a gépállomások és a termelőszövetkezetek termelési tervüket, rizs kivételével, a növénytermelés vonalán összességében teljesítették, termésátlagaik pedig meghaladták jóval az egyénileg gazdálkodók eredményeit. Ez számottevő siker a mi számunkra, A baj csak ott van, hogy mi ezt az eredményt, különösen a mult év őszén, tul nagynak tartottuk, erősen kihangsúlyoztuk s közben nem beszéltünk arról, hogy többre is képesek lehettünk volna, nem beszéltünk, ellenkezőleg - hallgattunk arról, hogy a termelés emelése nem járt együtt a termékek önköltségének lényeges csökkentésével* Nem beszéltünk arról, hogy a mi többezer holdas szövetkezeteinkben a nagyüzemadta lehetőségek nincsenek kihasználva, az állami gazdaságok pedig az állam nagyarányú támogatása mellett sem váltak jövedelmező, példásan gazdálkodó egységekké. Vajon elfogadható-e az az állapot, elvtársak, hogy agy olyan aránylag jó közepes gazdasági évben, mint az elmúlt esztendő volt, csak öt állami gazdaságunk gazdálkodott nyereséggel, a többi még mindig az állam közvetlen pénzügyi kisegítését igényelte. Vajon amit megtettek Palotáson, Hőken, a Felsőjászságban, Csorbán és a Surjánl Állami Gazdaságban, nem tudták volna-e megtenni Bánhalmán, Martfűn vagy Kunmadarason? Véleményünk szerint nem különleges helyzeti adottság a titka annak, hogy jőnéhány állami gazdaság a mult évben az említett eredményt elérte, hanem kizárólag a gazdaság vezetése, a gazdálkodás, a szervezettség, a fegyelem, a szigorú számvetés minden munkánál, A pártmunkásoknak és gazdasági vezetőknek elemezni kell a termelés különböző mutatóit, rendszeresen nap mint nap, ha nem akarják, hogy meglepetés érje őket. Az állami gazdaságok termelési költségeinek alakulása megmutatja, hogy miért van eltérés egyes gazdaságok között, Amig pl, a Héki Állami Gazdaságban egy mázsa kenyá rgabona termelési költsége 99 Ft, addig ez Kunmadarason 152.lo Ft, Tiszaigaron pedig 17o Ft-ot tesz ki, B számok mögött ott van, hogy Kéken,