MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1955. február 17. - 1955. szeptember 21.
1955-03-12 - 1. Beszámoló a Központi Vezetőség 1955. márc. 2-4-i ülésének határozatából adódó Szolnok megyei feladatokról. Melléklet: beszámoló, felszólalások szövege
Dávid Feroac elvtárs zárszavas Kedves Elvtársak! A vitában felszólaló elvtársak mind kinyilatkoztatták, hogy a legteljesebb mértékben egyetértenek, helyeslik a Központi Vezetőség márciusi ülésének határozatát. Ez, elvtársak, a munkát illetően nagy biztosíték a mi számunkra, és várható, hogy ezután az aktivaülés után megyénk minden pártszervezetében és minden területen megjavul a munka, eredményesebb lesz a munka. Néhány észrevételt azonban mégis szükséges megtennünk a felszólalások nyomán. Árvái elvtárs, a jászberényi járási pártbizottság első titkára nagyon helyesen vetette fel, hogy most. a KV határozatának megjelenése után feltétlenül fontos és szükséges, hogy a vezetők, a párt aktivisták kimenjenek az emberek közé, magyarázzák a határozat jelentőségét és gondoskodjanak arról,hogy a határozat végrehajtását, a kérdések tisztázását a legszorosabban összekössék a soronlévő feladatokkal* Örvendetes volt Máté elvtársnak, a kengyeli Sállal TSZ elnökének a hozzászólása, aki elmondotta, hogy termelőszövetkezetükben, ahol még egy évvel, másfél évvel ezelőtt rendkívül komoly, súlyos problémák voltak, ahol a szövetkezet tagsága sokszor ingadozott, hogy helyes-e a szövetkezeti gazdálkodás - ez a termelőszövetkezet ma már szilárd, javult az élet a szövetkezetben és jobban megy a munkáé A kengyeli Sállal TSZ esete példa arra, hogy^lehetnek az utolsókból elsők* Ott, ahol a pártszervezet, a szövetkezet vezetősége élére áll a dolgoknak, lelkesen képviseli, szolgálja a szövetkezet ügyét - előbb vagy utóbb a gyenge, problémás termelőszövetkezetek is kikerülnek a kátyúból és valóban virágzó, vonzzó termelőszövetkezetekké fejlődnek, mint ahogy a Sállal TSZ-ben az utóbbi Időben nem elmenni akarnak a tagok, hanem belépnek uj egyénileg dolgozó parasztok. Ennek nyomán persze az a gondolat is felvetődik - bár néhányan vicéTes formában emiitették meg ezt a problémát termelőszövetkezeti városaink felé is hogy nemcsak arról van szó, hogy az utolsókból lehetnek az elsők, hanem arról Is, hogy ha valahol felüti a fejét a megnyugvás, az elbizakodottság, ha valahol a párt nem teszi meg a szükséges erőfeszítéseket a további előrehaladás érdekében, akkor még az elsők is könnyen utolsók lehetnek. Jó lesz tehát vigyázni minden területen, hogy ne legyenek utolsók és az elsők se érezzék azt, hogy be van biztosítva az elsőbbség számukra* öröm volt ugyancsak hallgatni Kiss Emánuel elvtárs felszólalását a jászkiseri Táncsics TSZ-ből. Ml azt szeretnénk és reméljük, hogy minden helyen Így is lesz, hogy minden termelőszövetkezetünkben ilyen lelkes elvtársak dolgozzanak, ugy értsenek a szövetkezet problémáihoz, mint ahogy itt, ezen az aktiván Kiss elvtárs részéről tapasztaltuk. Hegedűs elvtárs a Papírgyárból felvetette, jogosan,hogy a megyei pártbizottság, személyesen én, keveset megyünk ki az üzembe, regen voltunk a Papírgyárban. A felém elhangzott bírálat teljesen igaz, jogos* Valóban ugy vagyunk, elvtársak, mint akiknek hivatalt adott a párt, Íróasztalt, széke ti ugy vagyunk, mint az a madár, aki "enyves pálcára száll." Tényleg, beleragadunk a székbe, s bár többször kinyilatkoztattuk, hogy nekünk többet kell mozgolódni a munkások, a dolgozó parasztok között, mégis hivatali elfoglaltságunkra hivatkozva ebben a kérdésben nem sok változás történt* Ugy gondolom, ez az aktíva Is nagyon alaposan figyelmeztet bennünket, hogy ha azt akarjuk, hogy jobban menjen a munka, ha azt akarjuk, hogy bennünk, vezetőkben a párttagok, a
