MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1955. február 17. - 1955. szeptember 21.

1955-03-12 - 1. Beszámoló a Központi Vezetőség 1955. márc. 2-4-i ülésének határozatából adódó Szolnok megyei feladatokról. Melléklet: beszámoló, felszólalások szövege

Én is hozzá kívánom tenni, bár itt többször elhangzott, hogy nem tekinthető kielégítőnek az állami fegyelem sem* Mnszály erről beszélni, elvtársak, mert dolgozó parasztságunk a messzemenő, nagy állami támogatások ellenere sokezer vagon terménnyel és hússal adós a népgazdaságnak és ez az ellátásban, a spekuláció növekedésében érezteti kedvezőtlen hatását. Nem szükséges bizonygatni, hogy az életszínvonal-emelkedés, amelynek nincs szilárd megalapozottsága, amely nem a többtermelésből, hanem a népgazdasági tartalékok feleléséből fakad, nem lehet tartós. Márpedig pártunk politikája arra irányul, hogy az életszínvonal tovább emelkedjen, rendszeresen és állandóan akarjuk emelni a nép életszínvonalét, ugy, ahogy azt pártunk 1953* júniusában meghirdette. Miután azt akarjuk, hogy az életszínvonal nőjjön, nem hallgathatja el pártunk az ezzel összefüggő nehézségeket sem a nép előtt. Szórt fordult most a Központi Vezetőség országunk dolgozóihoz, hogy megmutassál a népjólét emelkedését csak akkor érhetjük el, ha növeljük a termelést, valamint a munka termelékenységét az iparban és a mező— gazdaságban, ha a legszigorúbb takarékosságot valósítjuk meg gazdasági életünk minden területén} ha fegyelmt teremtünk a munkában, az állampolgári kötelezettségek teljesítésében és a termékek önköltségét a jelenlegihez képest lényegesen csökkentjük. Ez, elvtársak, mirajtunk, dolgozókon, munkásokon, parasztokon áll! Most, amikor pártunk Központi Vezetősége harcot Indít azok ellen a jobboldali hibás, opportunista nézetek ellen, amelyek a pártban és az állami szervekben elterjedtek, és amelyek fékezik a felsorolt legfontosabb feladatok megvalósításához szükséges erőfeszítéseket, azt tapasztaljuk, hogy az ellenség arról beszél, hogy visszacsináljuk az 1953* júniusi határozatot, másszóval, letérünk a júniusi útról. Mi már az ellenség módszerét ismerjük és megtanultuk saját tapasztalatainkból,hogy akkor követünk el hibát, ha olyat teszünk, amit az ellenség helyesel* Kern is érdemes szót vesztegetni az ellenség hazugságaira, de látni kell egy-két dolgot, ami az ilyen ellenséges rémhírek, suttogások mögött van. Senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy az ellenség nem a mi népünk javát akarja. Nagyonis gól tudja, mit beszélt, amikor a nehézipar fejlesztését akarja szembeállítani az életszínvonal emelésével* Azt szeretné, ha nem lenne fejlett, korszerű iparunk, hogy ne tudjuk fokozni hazánkban a termelést a munka termelékenységét, hogy továbbra is primitív, elmaradott módszerekkel dolgozzunk az Iparban és a mezőgazdaságban, örül annak, ha nem teljesítjük a beadási tervet, és ha követeljük az állami fegyelmet, akzor ő a parasztok zaklatásáról beszél. Ilymódon szeretné megakadályozni hazánk erősítését, a népjólét növekedését. Azt szeretne, ha hazánk védtelen lenne az imperialista fenyegetésekkel szemben. Most nem lehet senkinek kétsége afelől, hogy pártunk helyesen, ezekből a szempontokból kiindulva, a leghatározottabban elutasítja mindazokat a jobboldali és hibás nézeteket, amelyek akarva akaratlanul a külső és belső ellenség malmára hajtják a vizet. Az ipar és benne a nehézipar fejlesztése teszi lehetővé az 1953. júniusi határozatok, valamint a III* pártkongresszus határozatainak végrehajtását. Miért? Azért, mert csak a termelőeszközöket gyártó ipar fejlesztése biztosítja, hogy egyre több és korszerűbb gépeket kapjanak ipari üzemeink, valamint mezőgazdaságunk, mert a többtermelést, az olcsóbb termelést csak ez teszi majd lehetővé.