MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1955. február 17. - 1955. szeptember 21.
1955-02-17 - 1. Beszámoló a mezőgazdasági termelés fokozásával kapcsolatos feladatokról. Melléklet: beszámoló, Dobi elvtárs felszólalásának szövege
aák a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás magasabbrendűségét. Ebben a megyében egész sora volt a múltban az olyan nagybirtokoknak, amelyeket mintagazdaságnak neveztek. Tulajdonosaik meg voltak győződve róla, hogy a gépek, a műtrágya, a mezőgazdasági tudomány segitsógóvel mindéint kivehetnek a földből, amit lehet. Kern igy volt. icsem A gépjr a föld és a műtrágya a nagybirtokosoké volt, de a legnagyobb termelő erő, a dolgozó ember a leggondosabban vezetett"mintagazdaságban is ellensége volt a nagybirtokosnak, mert megvolt az oka, hogy gyűlölje akizsákmányo lóját. A szolnokmegyei szövetkezetekben - és itt mái? orsáágos hirü szövetkezeti városok, falvak vannak, nagy kiterjedésű földterülettel - a föld urai most az egykori kizsákmányolt agrárproletárok, szegényparasztok.ós középparasztok. Rendelkezésükre állanak a gépek, annyi műtrágyát, növényvódőszert kapnak, amennyire szükségük van. Minden adottságuk megvan, hogy az állam segítségével mintagazdaságokká fejlesszék ezeket a szövetkezeteket; elérjék és túlszárnyalják a legjobban gondozott uri nagybirtokok termelési eredményeit. Magas" terméseredményeik népgazdasági jelentősége alig volna kisebb, mint amit jóhirük növekedése jelwntene politikailag az egész országban, a szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztok körében egyaránt. Szolnok megye jó példaadása az egész ország szövetkezeti mozgalmára jó hatással volna és a jó termelési eredmények, a jó szövetkezeti élet ebben a megyében is elhallgattatná/ía szocializmus ellenségeit, akikkel még bőven találkozunk. A rossz eredmények, a rossz póldók pedig ennek az ellenségnek, a mi ellenségeinknek a malmára hajtják a vizet, nekik ad érveket étodugy, amíi mi kaphatnánk érveket Turkeve, Mezőtúr, Kunsztmárton ha-Lfanae szövetk«zet€^S!Sfca&oJ£. sikereiről, ha vannak és lesznek ilyen sikaiek, a szövetkezeti mozgalom továbbljwfejlesztése érdekében gíendő munkánkhoz. Erre gondoljanak a megyei, járási és gópállomási szakemberek, a szövetkezetekbe kihelyezeti agronómusok, és munkájuk több legyen, mint egyszerű szakmai segítségnyújtás, több mint a szakember iránymutatása. Vegyenek részt egész sziwel ós lélekkel a tsz munka megjavításában, a vezetésben, a lehetőségek felkutatásában ós kihasználásSan, a szövetkezeti alapok bővitósében és megerősítésében. Kétszeres, sokszoros erővel dolgozzanak, lelkesedéssel ós fáradhatatlansággal, fa párt irányításának, a szakemberek lelkesedésének, a vezetők okos összefogás ának magával kell ragadnia a dolgozó parasztokat a termelésben, az ópi tósben^a fejlesztésben. Ha igy cselekednek - ós az ilyen erőfeszítések a vezetőknek, a tagságnak nemcsak elismerést hoznak, hamem gazdasági előnyöket is biztosítanak - a szolnokmegyei szövetke-