MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1954. május 17. - 1955. május 30.

1954-09-02 - 1. Szóbeli tájékoztató a járási és városi pártbizottságok munkamódszereiről - 2. Szóbeli tájékoztató a termelés és a politikai munka feladatairól - 3. Szóbeli tájékoztató a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről

Kikerülünk a járási pártbizottsághoz, a tanácshoz és egyéb értekezlethez, amelyen a vezetők besznek részt, de a dolgozó parasztokhoz, a tsz-tagokhoz, a munkásokhoz, az egyszerű emberekhez, akik az életet alkotják, oda bizony mi ritkán jutunk ki. Ezt a Központi Vezetőség is nagyon élesen vetette fel, és ebben a kérdésben nem gyakorolhat senki, merni jen önbirálatot. Világosan meg kell mondani, hogy nem jó ebben a kérdésben a viszonyunk a tömegekhez. Mi inkáb olyan bürokrata hivatalnokokhoz hasonlítunk, akik nem tudunk elszakadni az íróasztaltól és erről elvtársak nekünk le kellmondani, mert egyébb-ként beletörik a dolgokba a bicskánk, mert a dolgozók, a tömegek követelik, hogy közöttük legyünk és hogy ismerjük a problémákat, gondolataikat, és mert a párt, a szocializmus építése is megköveteli, hogy ebben a kérdésben is változás álljon meg, mert a bürokrácia az egy igen szívós dolog, mert ha az ember nem férfi a talpán ugy beleragad az iróazstalba, hogy nehéz azt elhányni. A másik dolog, ami ezzel kapcsolatban felmerült, összefügg azzal, hogy nincs elég lelkesedés bennünk. Pedig ez igen nagy hiba és ez a bürokrata stílusnak a következménye. Mi valamikor a tömegek élén haladva, köztük tényleg forradalmi módon agitáltunk, vitatkoztunk, érveltünk, tényleg az osztályharc első vonalában haladtunk, nem félve sémitől, ma pedig alig van olyan vezető, aki tényleg a tömegek között érvekkel bátran agitál, érvel, meggyőz, mozgósít, de különben a másik kérdésben majd hobbankiderül ez. Csak egy példát említsünk meg. az 1951-es fejlesztésre emlékeznek a megyebizottság és a többi pártbizottság dolgozói, hogy Kar-cag, Kisújszállás, Mezőtúr, Turkeve termelőszövetkezeti várossá való fejlődésekor mindenki éit-halt ezért a mozgalomért, mindenkinek a gondolata, a szive odavágyott. Most meg tárgyaljuk a tsz fejlesztést, kidolgozzuk a tervet, egyetértünk vele, írunk több cikket, de a valóság az, hogy csak csináljuk, de a ténylegesen a lelkünket, szivünket beleadjuk ebbe a munkába, már lassan nem is vagyunk képesek. Itt nem egy emberről van szó, ebben a kérdésben mindenütt változást kel teremteni. A változásnak az első feltétele ha mi megváltoztatjuk a módszerünket és nem hivatalnokok, hanem mint kommunista vezetők a dolgozók között élünk, ismerjük a dolgozók hangulatát, problémáit, akkor sokkal $°bban tudunk lelkesedni és ebből a hivatali stilusból ki fogunk kerülni.