MDP Szolnok Megyei Bizottsága (1954-től Végrehajtó Bizottsága) üléseinek jegyzőkönyvei 1953. július 27. - 1953. október 12.

1953-08-31 - 1. Jelentés a járási-városi választmányi ülések tapasztalatairól - 2. Jelentés a Megyei Pártbizottság, a pártszervezetek értelmiséggel való kapcsolatairól, a kapcsolt erősítésének feladatairól. Melléklet: jelentés - 3. Fegyelmi ügyek megtárgyalása - 4. Szóbeli előterjesztés káderügyekben - 5. Pártalapszervezetek alakulásának jóváhagyása

megerősödtünk, s erőben megnövekedve kell ezt a határozatot tárgyalni, Á választmányi üléseken rendkívül pozitiv az, hogy a bírálat, önbírálat, amihez sem mi, sem a helyi pártbizottság nem volt hozzászokva egészen uj formában vetődött fel. Nagyon pozitivan lehet értékelni, ho^y a hozzászólók megmondták a véleményüket a vezetésről és nemcsak a pártbizottság titkárának a magatartásáról, hanem ami döntő, hogy ebből a birálatból a pártbizottságok titkárai megértették vezetésük, munkamódszerük fogyatékosságait. Az alulról jövő birálat alapján megmondták, ho-;y ha adnak is segitséget az alapszervezeteknek, az még mindig a régi módi segitség, az alapszervi vezetőségi ülésen nem vesznek részt, hogy az alapszervezet problémájától távol állnak a pártbizottságok. A birálat hangija igen bátor volt, és igen aktivak voltak a választmányi ülések, a résztvevők'átlagosan 20-an szóltak hozzá a pártbizottság beszámolójához. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a birálat egy kicsit egyoldalúan a pártbizottság felé volt helyezve, s kevés szó esett a tanács vezetésében mutatkozó, a tanácselnök magatartásában, a tömegszervezete* munkájában mutatkozó hibákról. Volt is egy olyan érz/sük az embereknek, hogy itt a párttitkárról, a pártbizottságról van csak szó, s nem ment át eléggé a tömegszervezet a tanácsvezetők területére az, hogy az ő magatartásukról is szó van. A tanáoselnökök általában rosszul álltak a kérdéshez, az volt a jellemző, hogy mintha ők nem szólnának bele a dolgokba, kivülről szemlélnék a pártban elkövetett hibákat, s az ő számukra nincs ebből levonni való "tanulság, tírre vigyázni kell, hogy nehogy azt eredményezze, hogy kivül helyezzék magukat a dolgokon. Veszélyes az, hogy nemcsak a tanácselnökök, hanem a pártbizottságok részéről is visszaverik az alulról jövő birálatot. Ez persze nem általános, de ez a veszély mindenütt megvan, ahol a birálat tul éles volt, igy pl. a szolnoki járásnál Imre elvtársnak az volt a véleménye, hogy a felszólalóknak nem volt igazuk, a kérdések el vannak túlozva, ^bben a kérdésben igyekezett meggyőzni a pártbizottság többi tagjait, igy azoknak is hasonló véleményük van,- hogy igaz, ig: z, de azért nem minden igaz, Ehhez még hozzá kell tenni, hogy több helyen xurkevén, Karcagon a birálat nem volt elég határozott, s a titkár részéről sem volt a beszámoló elég önkritikus. Nekünk-az a feladatunk, hogy megakadályozzuk azt, hogy a pártbizottságok fokozatosan kérdésenként tisztázzák a dolgokat, s a tisztázásnak az legyen az eredménye, hogy ebben csak részben voltunk hibásak, nagyrésze el volt túlozva, s az az eredmény, amit a választmányi ülésen elértünk egy-két hét múlva visszályára forduljon. Az alulról jövő aktivitást nemcaak azzal magyaráznánk, hogy a beszámoló tartalmában újszerű volt, hanem alulról van egy várakozás, látják az emberek, hogy most a Központi Vezetőség határozata, a kormány program után történni fdg és történnie kell változásnak, megfelelő fordulatnak. Lppen ezért fontos, hogy változatlanul a beszámolókban az önbirálatra fektessük a főhangsulyt, és ne állitaunk követelményt, hogy az alulról jövő birálók önkritikát is gyakoroljanak. A birálatot változatlanul erősiteni kell, nem kell'engedni, hogy olyan nézet alakuljon ki, hogyha birálatot gyakorolt, önkritikát is gyakoroljon, mert igy nem teremtjük meg a birálat bátor szellemét, és ezzel elejét vennénk ennek a szellemnek.