MDP Szolnok Megyei Bizottsága (1954-től Végrehajtó Bizottsága) üléseinek jegyzőkönyvei 1953. május 25. - 1953. július 20.

1953-07-20 - 1. Jelentés a párt gazdaságpolitikájával kapcsolatban kialakult hangulatról. Melléklet: jelentés; határozati javaslat - 2. Jelentés a cséplés és gabona begyűjtés helyzetéről, a pártszervezetek ezzel kapcsolatos feladatairól. Melléklet: határozat - 3. Fegyelmi ügyek megtárgyalása - 4. Szóbeli előterjesztés káderügyekben - 5. Szóbeli javaslat az 5 hónapos pártiskolát végzettek elosztására - 6. Szóbeli javaslat a 3 és az 5 hónapos pártiskola szeminárium vezetőire - 7. Szóbeli javaslat pártszervezet megalakulásának engedélyezésére

I. MB. jelentés a gazdaságpoliti­kánkk al kapcsplatos hangulat­ról és a további feladatokról. Dávid elvtárs összefoglalója: Bz a jelentés a többitől eltérően, az egyik legjobb jelentés és ebben egyezik a véleményem a Tóth elvtárséval. Kiss elvtárs felvetése a jelentéssel kapcsolatban helytelen. Ez abból adódik, hogy Kiss elvtárs magának azt a ^ogot formál­ta, hogy a jelentést megbírálja anélkül, hogy a tényleges hely­zetet ismerte volna. Ezért volt olyan megállapítása, hogy a jelentós az ellenség erejének túlértékelése és a saját erőnk le­becsülése. Ennek a kérdésnek döntő bizonyítéka Rákosi elvtárs beszéde. Miért volt szükséges, hogy Rákosi elvtárs beszéljen? Miért kellett Rákosi elvtársnak az ellentámadást bejelenteni? Azért, mert Nagy Imre elvtárs beszéde után az ellenség talpra­ugrott, erejét megsokszorozta és ebben a helyzetben mi is inga­doztunk, ingadoztak pártszervezeteink, párttagjaink és maguk a vezetők is. Ezzel kapcsolatban a jelentés megállapítását kell idézni: " Rákosi elvtárs beszédét a dolgozók áagy érdeklődés­sel várták. A beszéd sok kérdést tisztázott és Rákosi elvtárs beszéde a tömegek között nagy bizakodást váltott ki. A feszült­ség, a bizonytalanság megszűnt, magabiztosabbak, határozottab­bak lettek párttagjaink." Rákosi elvtárs beszéde után a feszültség, a bizonytalanság tel­jes egészében nem szűnt meg, változatlanul bizonyos mértékig fennállnak. Helytelen lenne persze az a tapasztalat és ezt a kérdést húzta alá Hegedűs András elvtárs is - hogy van egy olyan jelenség, veszély, hogy megszépítjük a helyzetet. Nem merünk szembenézni a tényleges helyzettel, nem ismerjük a dolgozók tényleges hangulatát és véleményét, hogy még mindig szűk kör­ből meritjük tapasztalatainkat. A párttagság véleményét közöl­jük, de a munkásosztály és a dolgozó parasztság köréből szer­zett tapasztalataink sokszor nem reálisak, megszépítjük a való­ságot. Ez feltétlenül hiba. Éppen ezért szükséges, hogy a Megye­bizottság olyan álláspontot alakitson ki, hogy a vezetőknek, a pártaktivistáknak a tömegek közé kell menni, hogy az egyéni és a csoportos agitáció a dolgozók széles tömegei között folyjék és itt szerezzenek tapasztalatokat a dolgozók hangulatáról, tisztázzanak kérdéseket és foglaljanak határozott állást bizo­nyos dolgokban. Fontos tehát, hogy azt a kérdést húzták alá a jelentésben és a javaslatban, hogy az egész pártmunka egyik legfontosabb és egyik legdöntőbb része: a dolgozó tömegek között végzendő politikai munka. Ilyen szempontból helyes amit Kiss elvtárs felvetett, hogy konkretizálni kell a népnevelők politikai felkészítésének módját, azt, hogy milyen érvekkel, elvi útmutatással, milyen szervezett folyamatos intézkedésekkel fogjuk valóraváltani az uj kormányprogramot. Ez azért is fontos, mert sokszor bizonyta­lan elvi vitákat folytatunk ós nem látunk eléggé világosan ­bár teszünk formális nyilatkozatot - a tsz. az egyénileg dol­gozó paraszt kérdésében, a szocializmus építésének vagy gazda­ságpolitikánk kérdésében. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban szuk körön belül folytak viták ugyanakkor kint a dolgozók szé­les tömegei között pedig az ellenség nagyon ügyesen ós gyorsan igyekezett félremagyarázni a rendeletet és igyekezett a dolgozó

Next

/
Oldalképek
Tartalom