Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
gyanúsították és eszméinek megtagadására akarták kényszerítem. Mivel erre nem volt hajlandó, művei évekig nem jelenhettek meg. Csak műfordításait engedélyezték. E korszak emléke Tolsztoj Karenin Anna című művének fordítása, mely a Biblia után minden idők legnagyobb magyar könyvsikere (14 kiadást ért meg). Tudatregényei sorát egészíti ki másik nagy műve, az Égető Eszter, mely a vidéki magyar középosztályt ábrázolta a két világháború között, és széthullásukat a háború után. Az Égető család történetéből sugárzó fénnyel emelkedik ki Eszter alakja, emberszeretete és lelki nemessége, hogy emberi élethez méltó körülményeket valósítson meg a környezetében. Utolsó nagy regénye az Irgalom. Főhőse Kertész Ágnes - az író többi nagy nőalakjához hasonlóan - nemes magányban élő ember. A benne élő részvét és szeretet sürgető hangja révén végülis a magány helyett a közösségszolgálatában találta meg élete értelmét. Regényei azt a hitet árasztják, hogy az emberi erények (jóság, szeretet, áldozatkészség) a történelmi megpróbáltatások nehéz óráiban is lehetőséget adnak a közösség szolgálatára. Drámáinak feszült hangulatát nem a cselekménynyel, hanem erős gondolati tartalommal érte el. Ezért sokan könyvdrámának tartják azokat. Társadalmi drámáiban a korabeli magyar társadalom problémáit, ellentmondásait mutatta be. E drámák színtere nem annyira színpadi díszlet, inkább maga az emberi lélek. Drámáiban a tanulmányokban felvetett gondolatokat vitte színpadra, de míg esszéit a jövőbe vetett hit jellemezte, e drámák hősei sorra elbuktak a környezet ellenállásán. Hősei csalódva a reformok elsikkadásában, kivonultak a társadalomból valamilyen elszigetelt világba. Ingyen kórházat létesítettek („Villámfénynél”), vagy mintabirtokot szerveztek („Cseresnyés”), panziót alapítottak („Matthiász-panzió”), hogy maguk köré gyűjtsék hasonló gondolkodású társaikat. Terveik, reményeik meghiúsulnak, és a drámák hősei magányosan szenvedve vívódnak, felelősségük tudatában. Történelmi drámáinak közös mondanivalója, hogy igazságot kereső embernek tragikus kényszerűséggel el kell buknia. Ezt a nyomasztó kényszerűséget enyhíti azonban a történelem felmentő ítélete. „VII. Gergely”, „Húsz János”, „Apáczai” „Az áruló” „Galilei”, „Gandhi halála” című drámáinak hősei az igazságkeresés szenvedélyes megszállottái. E hősöket igazságszeretetük állítja szembe koruk nézeteivel, a hatalom gépezetével. VII. Gergely pápa utolsó szavai: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem a méltatlanságot, ezért halok meg száműzetésben.” Galilei tragédiája, hogy egy gyenge pillanatban megingott, és a kínzástól való félelmében megtagadta a felismert igazságot. Lelkiismeretét azzal nyugtatta, hogy tanítványainak továbbadja a megtagadott tant, a föld forgásáról. Mikor rádöbbent arra, hogy a fiatal tudósok már őnélküle is nyomában járnak az új felfedezésnek - kétségbeesése tetőpontra ér „Ha idáig napfényem volt az igazság, most a szememre szakadó homályban a lélegzetem lesz... Hisz a becsületem adtam érte... Az üdvösségemet, ha úgy akarja!” A Galileit az 56-os forradalom kirobbanását megelőző napokban mutatták be először Budapesten. Az előadás kirobbanó sikere mutatta, hogy a nézők megértették a hatalom által eltiport igazság időszerűségét. A forradalom győztes napjaiban - eszméihez és lelkiségéhez híven - az erkölcsileg emelkedő nemzetet üdvözölte egyik írásában. Életének utolsó két évtizedében újból számos tanulmányt írt. Tanulmányköteteiben („Sajkódi esték”, „Kísérletezőember”, „Megmentettgondolatok”), széles körben foglalkozott a magyar és a szomszéd népek irodalmával, a tudomány történetével, és saját életművének állandóan bővülő szellemi kísérleteivel. Németh László a történelem nehéz, kritikus helyzetében is megmaradt nagy írónak, regényben, drámában halhatatlan műveket alkotott. Tanulmányaiban bejárta az emberi szellem minden területét. A magyar kultúra Ady által megálmodott templomának építője volt. Szekeres Zsolt, Milován Sándor, Tarján Gábor, Lauer Edit (Reménység tó - 2001) ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM 33
