Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
(mint pl. a kazahsztáni magyarok). • A nyugati magyarok és a többi szórványok helyzete annyira különböző, hogy nyugodtan két külön csoportként is róluk, bár a "többiek" elég kicsiny csoport. A mai kormány teljes mértékben osztja az Antall-i hitvallásnak ezt az elemét. Legfeljebb egy megjegyzést kell hozzáfűzni. A 15 millió, mint meghatározás, elnagyolt ahhoz, hogy a kettős identitásra választ adjon. • Mi van például a magyarországi kisebbségekkel? • Vagy mi van az izraeli magyar zsidókkal? • Vagy a nyugati magyarok második-harmadik nemzedékével? • Vagy azokkal a kitelepített svábokkal, akik máig valamilyen módon Magyarországgal azonosítják magukat? (Akik pl. 1954-ben a darmstadti kultúrházban elkeseredetten zokogtak a rádiókészülék előtt, amiért a világbajnokság berni döntőjében Németország megverte Magyarországot.) A kettős identitás a világ magyarsága szempontjából is nagyon fontos, mert gyakran a második-harmadik nemzedék már kettős identitással rendelkezik. A kérdésre, hogy "hová tesszük" a kettős identitást, egyelőre csak a filozófiai válasz tisztázott, de a jövőben koncentrálni kell praktikus vonatkozásaira is. A filozófiai válasz az, hogy mindenkit elismerünk magyarnak, aki magát - legalább részben - annak tartja. Tehát, ha részükről ilyen igény mutatkozik, ők is a magyar nemzetpolitika alanyai lehetnek. b.) Az Antall-i kijelentés második eleme a "miniszterelnökének" Az igazi botrány annak idején ebből lett. Mert azt még csak-csak lenyelte a világközvélemény, hogy azok, akik ezt az ázsiai "pogány" nyelvet beszélik Európa szívében, állampolgárságtól függetlenül egy közösséget alkotnak. De, hogy a magyar kormányfő az ő miniszterelnökük is legyen?! Ez "nagy falat" volt. Érthetően. A "miniszterelnökben" benne volt, hogy a magyarság olyan közösség, amelynek a léte politikai vonatkozásokat vet fel. Az összetartó erő nemcsak a közös nyelv, a pentaton ének és a csodaszarvas, hanem a magyar államiság hagyománya is. A magyarság nemcsak kultúrnemzet, hanem politikai jellegű közösség is. Ezt a felfogást a mai kormány változatlan formában örökölte az első demokratikus miniszterelnöktől. c.) Amin túlléptünk, az a harmadik elem, a "lélekben (...) érzem" A "lélekben" a "miniszterelnököt" relativizálta. Tehát a magyar nemzeti közösség politikai jellegét relativizálta. Visszavezette a kultúra, az érzelem síkjára. Előre kalkulált a felháborodással és előre választ is adott rá. Ez több volt diplomatikus óvatoskodásnál. Komoly volt, mint az első demokratikus miniszterelnök minden szava. A realitásokat figyelembe vevő politikai program volt. Azt jelentette, hogy a magyarság ugyan politikai jellegű közösség, de nem intézményes politikai közösség. Azt jelentette, hogy a magyar miniszterelnök morális kötelessége, de nem intézményesített kötelessége a határon túli magyarokkal és a nyugati magyarsággal azonosulni. Antall József azzal számolt, hogy a kilencvenes évek elején az intézményes politikai közösség megteremtése a Rubicon átlépése lett volna. Erre Antall - teljesen jogosan - még nem érezte elég erősnek Magyarországot. Ami Antall óta változott, hogy Orbán Viktor átlépte a Rubicont. Ma az egész nemzetpolitika az intézményesített 15 milliós nemzetközösség kiépítéséről szól. Egy sikeres évtizedet hagytunk magunk mögött: ma már Magyarország elég erős az intézményesített közösség"menedzselésére". Az elmúlt négy év alatt ez három dologban konkretizálódott. Ezek: • a MÁÉRT megteremtése: állandó, intézményesített politikai fórum • a státusztörvény elfogadása: személyre szóló jogi kapcsolat • és annak meghirdetése, hogy a Kárpát-medencén kívül szétszóródott, magyar állampolgárság nélküli magyaroknak meg kell adni az állampolgárságot. Ez azt jelenti, hogy minden magyar intézményes, személyre szóló kapcsolatba kerül (kerülhet, ha akar) a magyar állammal. Tehát többé nem lelki vállalás és nem érzések kérdése lesz, hogy mi köze van az ötmillióhoz a mindenkori magyar miniszterelnöknek. Intézményesen köze lesz hozzájuk. De ettől jogi értelemben még nem lesz a miniszterelnökük. Igaz, a kétmillióból azoknak mindenkép-8 ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM