Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 2. (134.) szám
röpül az égbe mintha hatalmas olajfinomító lenne. A házból és az üzemből csak a vékony füzet marad, amely a A Napfény íze nevű varázsital receptjét rejti. A dédapa, Manó azután ebből csinál karriert Budapesten és a család megindul a társadalmi felemelkedés útján. Két fia, Ignác és Gusztáv egyetemre járnak, az előbbi jogot végez és bíró lesz, az utóbbi orvostudományt tanul és doktorál. Harmadiknak melléjük kerül Valéria unokahuguk, a tündéri kis csöppség, aki később Ignác felesége és a család matriarchája lett. A tehetséges jogász, baráti tanácsra nevét Sorsra magyarosítja s az új névben testvérei is lelkesen osztoznak. Ignác és Valéria kapcsolatából vonzó szerelem fejlődött, ami természetesen mély megbotránkozást vált ki a vallásos család részéről. Leginkább Gusztáv ellenkezik, aki maga is szerelmes kis húgába. Ignác és Valéria házasságából két fiú, István és Adám születik, Az asszimiláció és a társadalmi felemelkedés látszólag sikeresen folytatódik, bár közbejön az első világháború, a tanácsköztársaság és Trianon. Ignác hű marad a királysághoz, Gusztáv forradalmár, kommunista lesz. Sors Adám életét, széles ecsetvonásokkal, de a kiváló magyar kardvívóbajnokról, a holocaust áldozatává vált Petschauer Attiláéról mintázta a rendező. A kikeresztelkedett és Berlinben olimpiai bajnokságot nyert Sors Adámot, bár sportbeli eredményei miatt kivételezést élvezett, 1944-ben elhurcolták. A keretlegények előtt magát kizárólag olimpiai bajnoknak valló Sors Adámot téli fagyban meztelenre vetkőzte tik, véresre verik, majd egy fára akasztják és a fia, Iván szeme előtt addig locsolják vízzel, amíg groteszk jégszoborrá változik. Evekkel ezelőtt dr. Zöld Ferenc Petschauer Attiláról írott könyvében olvastam ide illő sorokat: "Hangsúlyozni szeretném, hogy Petschauer Attila pusztulására nincs sem magyarázat sem mentség, sem bocsánat!" Magam részéről nem vagyok híve a kollektív bűntudatnak, de borzalom és szégyenérzet töltött el a jelenet láttán. Az emberi mivoltukból kivetkőzött keretlegényekhez semmi közöm, mégis szégyellem magam tettükért. Számtalan esetben magyar zsidók szereztek az olimpián a hazának dicsőséget, s ne feledjük, hogy első olimpiai bajnokunk is közéjük tartozott. Az ötödik Sonnenschein, Sors Iván túléli a vérkorszakot, az új rendszerben kommunista és ávós lesz. Először a bosszúállás vezeti, de megmondják neki: "Az ávóst ne érzelmei vezessék. Tudjon emberséges lenni, ha arra van szükség, de legyen embertelenül kegyetlen, ha a dolgok úgy kívánják." Zsidók zsidókat is öltek koncepciós perekben, s Iván is gyalázatos szerepet vállal saját, szintén zsidó származású főnöke ellen. A magával meghasonlott ávós tiszt azután kilép az AVH kötelékéből, s részt vesz az 56-os forradalomban. Tettéért börtönbüntetést kap, amelyből kiszabadulva elhagyja a magyar Sors-ot, és visszaveszi ősei Sonnenschein nevét. A kör bezárult, a film befejezése azt sugallja, hogy az egykor betelepült zsidó család asszimilációs kísérlete a múlt századi ígéretes indulás ellenére kudarcba fulladt. A film rendezője Szabó István és állandó művésztársa Koltai Lajos operatőr remek, nemzetközileg ismert szereplőgárdát válogatott össze az együttesbe. Ralph Fiennes hármas főszerepet, a nagyapát, az apát és a fiút személyesítette meg kiválóan. Valéria szerepét két elsőrendű angol színésznő, Rosemary Harris az idős, Jennifer Ehle a fiatal Valéria szerepét játszotta - (a két színésznő a valóságban anya és leánya.) Jó volt Deborah Kara Unger az ávós őrnagy, az Oscar-díjas William Hurt Knorr Andor szerepében. A mellékszereplők között sok ismert magyar színész volt látható, de csupán rövid epizódszerepekben. Közülük kitűnt a remek karakterszínész, Gera Zoltán, a honvédelmi miniszter szerepét alakító Mécs Károly és a cselédlány szerepét szótlanul is kitűnően alakító Törőcsik Mari. A film békebeli, családi hangulatát több esetben megzavarták nem beleülő jelenetek, gondolok itt elsősorban a jégtömbbe zárva kivégzett Sors Adám kényszer-munkatábori jelenetére, mely inkább horrofilmbe illett volna. A szexuális jelenetek gyakran túllépték a jó Ízlés határát. A filmről megjelent kritikák közül legfőképp az országosan ismert Roger Ebert írása érdekelt, aki érdekes módon a magyar-zsidó ellentét helyett a huszadik században élő emberek brutalitását érzi a filmből. A kisebbség meggyalázásában, kiirtásában, a Sonnenschein-Sors család tagjai is részt vettek volna, ha származásuk eleve nem zárja ki őket. Kritikája végén felteszi a kérdést, vajon van-e okunk hinni abban, hogy a huszonegyedik században megváltozik az emberiség? Magyarság - Chicago, 2000. szeptember 2. □□□ 48 ITT-OTT 33. évf. (2000), 2. (134.) TÉLI SZÁM
