Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 2. (134.) szám
indiszkrét viszonyáról. Felvett egy Hollywood-i producert s kérte tőle, hogy "gyártson" egy háborút s számoljon be róla a hírekben. A nép elhitte. Ez a film bemutatta az igazságot, hogy a nép mennyire befolyásolható s részben buta. Az okosabb emberek észre vehetik a manipulálást, de az nem védi őket a hatásától. És ez csak egyik része a médiának. Nem beszélve arról, hogy a filmeknek milyen hatásuk van, vagy a reklámoknak, vagy a televízió programoknak. Mindezek szórakoztató műsorok, amiket nézünk, s úgy gondoljuk, hogy valahogy tükrözik az életet. De igazából inkább diktálnak nekünk, hogy miképpen kellene élnünk. Hogy mi a rendes élet - mi a helyes. Van egy angol mondás " Is art imitating life or is life imitating art?" A média egy agymosó intézmény. Ha figyelünk, akkor néha látjuk a manipulálást, de legtöbbször, különösen ha szórakozunk, nem vagyunk annyira figyelmesek s legtöbbször nem is vesszük észre, hogy milyen hatása volt valamilyen műsornak. Ebből a szempontból az emberek, mint hallgatók, olyanok mint a birkák, akik követik a juhászt. S a legtöbb ember nem is veszi észre, hogy birka. Én nem vagyok annyira naív, hogy azt gondoljam, hogy csak azért mert okos vagyok nem vagyok birka. - Azért mert okos vagyok, elismerem, hogy birka vagyok. Gyakran megyek a kos után - gondolkodás nélkül. mn NEVELÉS ÉS ERŐSZAK Bojtos Anita (Brecksville, OH) Én, mint anya és mint gyermekorvos szeretnék ehhez a témához kapcsolódni. Egy percre elhagyom a médiát, hogy megnézzük milyen könnyen lehet tudatlanul gyermeket befolyásolni. Aki tán nem tudná, 4 éves eleven kislányom van, Vivien. Számomra nagyon tanulságos volt megfigyelni Vivien nyelvfejlődését. Személyesen tapasztaltam azt, hogy a gyerek mennyire a szülők tükre, bár ezt a titkot már szakmailag jól tudtam és használtam is! Vivien egyéb kifejezéseinek eredete könnyen kitalálható volt, és gyönyörködtem abban, hogy ez a pici gyermek "személyisége" hogyan alakul a szülők, nagyszülők, és "pótmama" körében. Voltak kifejezések amelyeket nem tudtam kinyomozni Reménység tavánál - 2000. augusztusban - készült kép mindaddig míg rá nem döbbentem, hogy hiszen ezt tőlem vette át. Elgondolkoztató, hogy a szavakon kívül még mi lehet olyan észrevétlenül természetes nekünk felnőtteknek, de gyermekeink mégj óbban utánozzák szavainknál a gesztusokat, az arckifejezéseket, a reakciókat, másokkal szembeni viselkedést (legyen az családtag vagy idegen), a munkához és dolgokhoz való hozzáállást. Ha a szülő panaszkodik a munkájáról, főnökéről, társairól... a gyermeknek majd ugyanúgy negatív véleménye lesz az iskoláról, a tanárokról és a szüleiről. Elsődlegesen a szülők magatartása szabja meg gyermekünk alapnézetét a világról, majd sajnálatos módon a TV követi mindezt. Szülők után a TV Ezt a tényt több mint ezer tanulmány is alátámasztja. Ma a TV helyettesíti a családi és baráti körök fontos mintakép szerepét. Statisztikailag, az átlag gyerek Amerikában napi 3-4 órát tölt a televízió előtt (ebbe nincs beszámítva a videó vagy a számítógépes játékokkal eltöltött idő), közben ez idő alatt évente 20,000 reklámot lát. Ezeket a rövid, vidám és mozgalmas reklámokat többször lejátszák és a gyermek könynyen megtanulja dallamukat, mondókáikat és ráismer a tárgyra legyen az "cereal, candy, chips, cola", játék, cigaretta vagy sör. Ritkán reklámoznak csak egészséges eledelt. És persze pár fokkal hangosabb a reklám mint maga a program... nem tudom hányán vették ezt észre. Az óvodások és fiatalabbak, akik a fantázia és realitás közt még nem tudnak különbséget tenni, úgyszintén nem különböztetik meg a hirdetéseket a programoktól. ITT-OTT 33. évf. (2000), 2. (134.) TELI SZÁM 15
