Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 2. (134.) szám
mutató lehet a jövő felé is. Ne csak most, a milleniumi évben idézzük fel tehát képét, hanem évről évre, és mindig. Legyen aug. 20. ünnep nemcsak Magyarországon, hanem itt is; nem csak a katolikus templomokban, hanem a protestánsokban is; nem csak a közösségekben, de a családban is. Legyen ez így annál is inkább, mert ez az egyetlen olyan magyar ünnepünk, amely se nem csupán egyházi, se nem csupán politikai. Ha meg tudjuk ünnepelni forradalmainkat, mennyire inkább illik megemlékeznünk modert nemzettéválásunk, egyházaink, kereszténységünk, európaiságunk isteni és szent istváni eredetére. (Teljes szöveg megjelent az elektronikus ITT-OTT 2000. 2. számában) non OKTÓBER 23 Beszéd: elhangzott 2000. október 22-én, Bostonban, a Massachusetts-i Magyar Egyesület ünnepségén Jeszenszky Géza (Washington, DC) Tisztelt Honfitársaim! Két órával ezelőtt a Magyar Köztársaság Kormánya nevében helyeztem el koszorút Bostonban, az Egyesült Államok történelmének nevezetes helyszínén álló magyar 56-os emlékműnél. Ez a megrendítően gyönyörű szobor hozzám különösen közel áll, mert 1985-ben Koncz Lajos vendégeként itt járva ismerkedtem meg tervével, az akkor meginduló gyűjtéssel, s a legjobb barátom emlékére tett szerény hozzájárulásom is benne van. Örültem, hogy a koszorúzásra annyi fiatal is eljött, olyanok, akik jóval forradalmunk után születtek meg, s egyikük, Albert Erika olyan hitelesen szólt a mai nap jelentőségéről. E teremben most jóval többen vagyunk, mint a Liberty Square-en voltunk, köszönöm, hogy ennyien eljöttek. Tudjuk, hogy ezekben a napokban otthon és szerte a világban nagyon sokan tisztelegnek az akkori hősök emlékének. Az idősebb generációnak életre szóló személyes élménye 1956, s most, a forradalom 44 év múlva megszületett győzelme tudatában jól esik visszaemlékezni akkori önmagunkra. A százezrekkel együtt én is ott voltam a Bem-téren, a Parlamentnél, a Rádiónál és a forradalom annyi más helyszínén, szembenéztem a szovjet katonák puskájával. Most azonban nem ezért jöttem ide, hogy újra elmondjuk egymásnak, mi történt 44 évvel ezelőtt. 1956 sokunknak magánügye is, de elsősorban közügy. NEMCSAK MAGYAR ÜGY, DE NEMZETKÖZI ÜGY IS, MERT NEMCSAK A MAGYAR SZABADSÁG ÜGYE VOLT, HANEM A TÖBBI ELNYOMOTT NÉPÉ IS. Magyarország függetlenné válásába talán még beletörődött volna az akkori szovjet vezetés, hogy egy minél nagyobb semleges övezet jöjjön létre Európa közepén (amit adott esetben könnyű lesz lerohanni), de a magyar forradalom pillanatnyi győzelme megrémítette a szomszédos államok kommunista vezetését, mini-Sztálinjait, hogy saját országuk követheti a magyar példát. Az akkori román, csehszlovák, bolgár, sőt jugoszláv kormány - maga Tito is! - kifejezetten kérte, követelte a szovjet beavatkozást. És a maguk módján igazuk volt, hiszen őket is úgy gyűlölte népük, mint nálunk Rákosit és Gerőt, s 1989/90 példája is azt mutatta, hogy ha eldőlt egy kommunista dominó, az magával rántotta a többit is. A 2. szovjet beavatkozás, ama szörnyű vasárnap hajnal okai között tehát szomszédaink szabadságvágyának elfojtása is ott volt. De azért is nemzetközi ügy volt a magyar forradalom, mert EZ ÜTÖTTE AZ ELSŐ LEKET A KOMMUNIZMUS HAJÓJÁN, emiatt ábrándult ki a marxizmusból annyi naív európai értelmiségi, aki felült a szépen hangzó utópiának. S 1956 ösztönözte a későbbi kísérleteket a kommunizmus megváltoztatására, majd megdöntésére, TEHÁT A MI FORRADALMUNK VOLT 1989/90, A VILÁGTÖRTÉNELMI FORDULAT EGYIK ELŐIDÉZŐJE. Szerte a világban folynak az 1956-os megemlékezések. De be kell látnunk, hogy ma ezek már eléggé belterjesek, magunk között zajlanak le, legföljebb az 55 évesnél idősebb külföldiek emlékeznek a magyar forradalomra. De vizsgáljuk meg, magunknak mit mond ez a dátum? Mit üzen a mának, az új nemzedéknek? Mindenek előtt "lemosta a gyalázatot," azt a sok sarat, vádat, "mit rákentek a századok." kivált a XX. század, a "bűnös nemzet," "utolsó csatlós" bélyegét. "A magyar név megint szép lett" - és a mai magyarok ennek minden területen haszonélvezői, Amerikában különösen. (Az 1956 előtti magyar bevándorlók, a "dipisek" a különbség megmondhatói.) Erkölcsileg és gyakorlatilag is nagy mértékben 1956-nak köszönhetik a magyar fiatalok a sok külföldi ösztöndíjat, kutatási lehetőséget, állást! EZÉRT IS INDOKOLT RÉSZÜKRŐL IS A HÁLA A SZÜLŐKNEK, AZ 56- OS NEMZEDÉKNEK! ITT-OTT 33. évf. (2000), 2. (134.) TÉLI SZÁM 5
