Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 1. (133.) szám
AZ UNOKÁK VISSZATÉRNEK nyugati magyar fiatalok kollégiuma Magyarországon Tarján Gábor Passaic, NJ A középkortól kezdve, hosszú századokon át számos magyar diák kelt útra nyugat felé, hogy az ottani egyetemeken gyarapítsa tudását, mivel otthon még nem álltak rendelkezésre a kultúra, az oktatás univerzális ismereteket nyújtó fellegvárai. A fiatalok néhány évet eltöltöttek a bolognai, a párizsi, az utrechti, a tübingeni egyetemeken, majd a megszerzett tudást hazahozva szűkebb közösségük épülésére használták. Jó néhány évszázad telt el a középkori, majd az azt követő diákok nyugati egyetemjárása óta, az új évben, 2000 szeptemberétől nyugati országokból származó magyar diákok kelnek útra Magyarország felé, hogy a magyar kultúráról meglévő ismereteiket gyarapítsák, nyelvtudásukban erősödjenek és szakmai tapasztalataikat magyar egyetemeken gazdagítsák. Az ún. határon túli (tehát az elszakított területeken élő Kárpát-medencei) magyarság fiataljai részére magyarországi tanulmányok folytatására már egy évtizede megnyílt a lehetőség. A közel kétmilliós lélekszámú nyugati diaszpórából származóknak, szervezett formában most nyílik először lehetősége a hazatérésre, az anyaországgal, helyesebben az ősök földjével való szorosabb kapcsolat kialakítására. A programban résztvevő első csoport - 20 fő - két szemeszteres részképzésre érkezik. A másod-, harmad-, sőt negyedgenerációs magyarok körében szinte csodának számít, hogy a szülők, nagyszülők, dédszülők nyelvét még értik, beszélik. E korosztályban ritka a "tiszta" magyar származás. A különböző etnikumokhoz tartozó szülők között elvész a magyar beszéd, véletleneken múlik, hogy egyik vagy másik szülő vagy nagyszülő révén a gyermeknek alkalma nyílik a nyelv elsajátítására. Még a színmagyar családokban felnőtt gyerek is, ha iskolába kerül alkalmazkodik a korosztályi csoport nyelvéhez, egyre inkább elhagyja szülei nyelvét és rövidesen jobban tudja kifejezni magát az ország uralkodó nyelvén. A magyar nyelv megtartásában ezért kiemelkedő jelentőségű a külföldi magyar cserkészet tevékenysége, mivel azonos korú fiataloknak kínál elméleti és gyakorlati ismereteket tanító programokat, erkölcsi nevelést valamint szórakozást és játékot -, s mindezt szigorúan magyarul, magyar közösségi élet keretei között. A nyugati magyarság főleg abban különbözik az ún. határon túliaktól, hogy szinte 100%-osan szórványban él. A Kárpát-medencei kisebbségben élő magyarok többsége kisebb-nagyobb közösségekben, csoportban él. így a nyelv, a kultúra fenntartására sok lehetőség nyílik, továbbadása általában zavartalanul folyhat. Bár nem kis nehézségek árán, de többnyire lehetőség nyílik a többszintű anyanyelvi oktatásra is, óvodától az egyetemig. A nyugati diaszpórában élő magyaroknál a fennmaradás legnagyobb gondja az iskoláztatásban rejlik. Mindennapos magyar tannyelvű oktatás szinte egyáltalán nem létezik. A Kárpát-medencén kívül a németországi Burg Kastl-ban található az egyetlen magyar gimnázium, ahol már csak részben magyar nyelvű az oktatás és az intézmény állandó fenntartási gondokkal küzd. Az Újvilágban csak a hétvégi magyar iskolákban folyik rendszeres magyar tanítás. Többnyire az egyházak vagy a cserkészet fenntartásában működő tanintézményekben heti egyszeri alkalommal, néhány órás foglalkozás keretében a magyar írás és olvasás elsajátítása mellett némi irodalom, történelem, földrajz, ének-zene oktatása folyik. A tanítást öntevékeny módon vállaló, jó szándékú, de általában képzetlen tanárok szabadidejüket áldozzák a munkára. A magyar oktatás ezen utolsó "végvárai"-nak sajnos meglehetősen csekély a száma, létük állandó bizonytalanságban van. A két amerikai kontinensen, mindössze néhány tucat ilyen iskola létezik és csak pár száz gyerek oktatására van lehetőség. (Magyarországi kezdeményezésre jövő évtől kezdve szakképzett pedagógusokat próbálnak kiküldeni a hétvégi magyar iskolák munkájának megerősítésére. Kérdés azonban, hogy a terület szokásaiban, hagyományaiban járatlan és fizetett tanárok hogyan tudnak boldogulni az otthonitól lényegesen eltérő gyerekanyaggal az idegen környezetben?) A nyugati diaszpóra hétvégi iskoláiban az általános iskolai korosztállyal foglalkoznak, 14 éves kor után nincs folytatása a magyar oktatásnak. Egyedül a cserkészetben nyílik lehetőség az ismeretek további gyarapítására. A 14-16 éves korosztályt érintő őrsvezető képzéshez komoly magyarságismereti tananyag tartozik, amely történelmet, irodalmat, földrajzot és néprajzot foglal magában. Valamennyi témakörben vizsgát kell tenni a jelöltnek. A cserkész segédtiszti és tiszti rang elnyeréséhez még elmélyültebb magyar4 ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM
