Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)

2000 / 2. (134.) szám

mÁ ÜNNEPEINK augusztus 20: SZENT ISTVÁN KIRÁLY Elmélkedés: elhangzott 2000. aug. 19-én, a Reménység Tavánál Könyörgés Éltető Lajos (Portland, OR) (Real Audio-val lejátszható a német nyelvű változata) Szent István király, Szent Gizella férje: könyörögj érettünk! Szent Imre, Szent Gizella fia: könyörögj érettünk! Magyarországi Szent Margit, Budapest védőszentje: könyörögj érettünk! Sziléziai Szent Hedwig: könyörögj érettünk! Türingiai Szent Erzsébet, Endre magyar király lánya: könyörögj érettünk! Szent Gizella, te, Bajorország lánya, könyörögj éret­tünk! Szent István király hitvese: könyörögj érettünk! Te, magyarok királynéja: könyörögj érettünk! Te, a kereszténység követe magyar földön: könyörögj érettünk! Te, a szegények jótevője: könyörögj érettünk! Te, fájdalommal megpróbáltatott anya: könyörögj éret­tünk! Te példaképe a lelkierőnek s a hithűségnek, Niedern­­burg apátnője: könyörögj érettünk! Te, pártfogója Niedernburgnak és Passaunak: könyö­rögj érettünk! Minden német és magyar szentek: könyörögjetek éret­tünk! Idén ezt a könyörgést hallották Bajorország ele­mi iskoláinak tanulói a Bayerischer Rundfunk - a ba­jor rádió és televízió - iskolai adóján, s hallgathatják bármikor a Világhálón. A könyörgést két, kb. 15-15 perces történelmi lecke követi, melyekben egy nagy­papa bájos módon mesél unokalányának a magyarok­ról, Gizella királynéról, Szent Istvánról, a keresztény­ség felvételéről a magyarok által. A mesében, s a kis­lány kérdéseire adott feleletekben nagyobb szerepet kap mindebben Gizella, mint a történet magyar verzióban, de ezen nincs okunk megütközni: a legen­dákat mindenki saját háttere szerint értelmezi, s elvégre itt bajor legendáról van szó, melyek témája egyben magyar is. Természetes, hogy a hangsúly, a nézőpont más mint nálunk, s az is igaz, hogy csak a bajorok tartják Gizellát szentnek, számunkra és a római egyház számára nem az. Ezt a nagypapa meg is magyarázza, s megjegyzi, hogy Gizella sírjához ma­napság főleg idős magyarok zarándokolnak el. Hogy a bajor gyerekek szépet és jót tanulnak a magyarokról, s azt, hogy minket részükről több, mint csak általános felebaráti szeretet illet; hogy a mi tör­ténelmünk legalább egy ponton az övék is, mint ahogy az övék a miénk - nos, ez a közös nevező, aminek ápo­lására a bajor kultuszminisztérium pénzt költ, nem a mi érdemünk, mai magyaroké, nem a tietek, barátaim, s nem az enyém, hanem Géza fejedelemé, Sarolt fe­jedelemasszonyé, de elsősorban István királyé, aki a mi királyunk volt ugyan, de aki ma, mint jelkép, már nem csak a mienk. Két hete sincs, hogy Magyarország új köztársasági elnöke, Mádl Ferenc bejelentette szék­foglaló beszédében, hogy István királyt a keleti orto­dox egyház zsinata is szentnek nyilvánította. Gondoljuk csak meg: ezután hozzá is könyöröghetnek a románok, a szerbek, a bulgárok, s az oroszok ortodoxai. (Nóta bene, a magyarországi sajtó alig figyelt fel erre a hihetetlenül fontos és teljesen váratlan eseményre. Ez ugyanis az első eset 1054 óta, hogy az egyik egyház elismeri a másik szentjét, s lehet, hogy az első lépés a várva várt kiengesztelődés irányában is - s mindez egy magyar szent kapcsán!) Nos, mennyi az a jóindulat, amit Szent István felhalmozott számunkra, e földön s a mennyben? Hogy más kultúrából kölcsönzött fogalommal éljek: mennyi volt a pozitív kármája? - Minden tekintetben igen sok. Mindazt, amit tett, így foglalnám össze jelképesen: építője volt az istenországának a Kárpát-medencében, valamint népének, ill. népeinek lelkében. Hogyan van akkor az, hogy Szent István szemé­lye mégsem örvend fenntartás nélküli tiszteletnek ná­lunk? Miért van az, hogy - mint láttuk e héten is - jobban szeretjük Koppányt s Ond vezér többi unoká­ját, mint István királyt? (Felolvastatott Madarász Pál emigráns költő "Istefán" c. verses drámája.) Meghagy­juk Istvánnak ugyan, hogy nélküle talán elvesztünk volna (bármit is jelentsen ez), de ezzel aztán le is rót­tuk az iránta való tiszteletet. Pedig István nem csak megmentett bennünket: meg is gazdagított a nyugati ITT-OTT 33. évf. (2000), 2. (134.) TÉLI SZÁM 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom