Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 1. (133.) szám
ezután a Magyar Optikai Műveknél alkalmazták. 1940- ben besorozták katonának és a tüzérekhez került Hajmáskérre. 1944 október és december közt megint az Optikai Műveknél volt, de az év végétől egészen 1945 májusáig a Repülő Haditudósító Részlegnél szolgált... és az oroszok elől visszavonuló magyar hadsereggel került Bajorországba. Onnan 1950-ben kivándorolt Ausztráliába. 1951-ben érkezett Sydneybe, 1952- ben megismerkedett Peggy Fergusonnal, akit elvett feleségül 1954-ben. Egészen István haláláig boldogságban éltek együtt. Gyermekük nem volt... Nagytudású, alapos és ugyanakkor pacienseihez barátságos szemésznek ismerte mindenki... A munkássága a Sydneyi Magyar Történelmi Társulatban évtizedekre nyúlik vissza.... Pista barátunk közszeretetnek örvendett és nagyon fog hiányozni nekünk." Nekünk is! l.a. D SINOR DÉNESNÉ / JEAN SINOR 1946 -1999 Sinor Dénesné, Jean, az életkedv, a derű, a kedvesség és törődés megtestesítője volt mind azok számára, akik szerencsések voltak és személyesen ismerhették. Hirtelen halála több mint egy évvel ezelőtt március 9-én, még most is nehezen hihető. Jeanre, csak egyéniségén keresztül tudok gondolni, mert úgy ismertem meg, mind Bloomingtonban (mikor tanulmányokat folytattunk az ottani egyetemen), mind a Reménység tavánál, és nem munkásságán, és tanulmányain keresztül. De Jean épp az utóbbiak miatt érdemli hódolatunkat és megemlékezésünket. Amerikában ő volt a "Kodály módszer" leghatásosabb ismertetője és népszerűsítője. Ezt nem mi elfogult magyarok mondjuk, hanem a Kodály Envoy c. negyedévente megjelenő folyóirat, amit az Amerikai Kodály Társaság publikál. Az 1999-es nyári számuk teljesen Jean emlékszám volt, amelyből több mindent megtudhattunk példamutató életéről. Jean 1946. szeptember 22-én született St. Louis, Missouri-ban. Ott a Webster Collegeet végezte mielőtt Budapesten a Liszt Akadémiától kapott oklevelet zene pedagógiából, solfageből és vezénylésből. Ezek után ment Bloomingtonba és ott kapott mesteri diplomát és doktorátust az Indiana University zenei program keretén belül. Ekkor, oktatóként alkalmazta az egyetem zene pedagógiában. Hamarosan ő lett az Indiana University gyermek kórus asszisztens direktora és mikor előléptették adjunktusnak, ő lett a zene pedagógia tanszékvezetője. 1991-ben lett az egyetemi pedagógiai programok direktorja "undergraduate" hallgatók számára. A professzori rangot 1998-ban kapta. Közbe négy tankönyvet és számos tanulmányt írt és több mint 20- szor fogadott el vendégelőadói szerepet. De a szervezés és a Kodály pedagógia népszerűsítésében érte el azokat az eredményeket, amiért itt is, és Magyarországon is, nagy elismerésnek örvendett. Megkapta a "National Endowment for the Humanities Kodály Fellowship"-et és az "International Kodály Award"-ot. Nagy szomorúsággal búcsúzunk tőle és férjének búcsú levelében idézett verssorokkal méltatjuk: Az Úr, Illésként elviszi mind Kiket nagyon sújt és szeret Tüzes, gyors szíveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek. I. a. □ □□ KÖNYVEK THE SCIENCE OF IN-BETWEEN Éltető Lajos Portland, OR Nicholas Kolumban, fordító-szerkesztő. The Science of In-Between. An Anthology of Nineteen Contemporary Poets. Budapest: Széphalom Könyvműhely és Box Turtle Press, New York. Megjelent 1000 példányban, a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával. Az előszót A. M. Dropick írta. 256 oldal. Kolumbán Miklós barátom igen kitett magáért ezzel a szép kiállítású kötettel. A címe jelentését nem nehéz megfejteni: mint mi amerikai magyarok általában, akik nem olvadtunk be, de haza se telepedtünk. Miklós tudatosan vállalja azt az "in-between", közbülső állapotot, melyben élünk, itt is, ott is, de ugyanakkor itt se, ott se. Ez a sorsunk. Olyan amilyen, de a miénk. Miklós különlegesen in-between ember: angolul 36 ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM
