Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)

2000 / 1. (133.) szám

kezemre téve valami ilyesmit mondott: Imre, te még megérhetsz egy a másik áradatot, amikor a most elkal­lódni látszó nemzeti javak visszaszivárognak Magyar­­országba. Isten kegyelméből megértem ezt az időt, sőt éppen tanúja lehetek egy ilyen eseménynek, amikor is Szabó Csaba önzetlen eszközi szerepével a könyv­nek, az is nemzeti kincs ám, valóságos áradata höm­pölyög vissza Amerikából az ország, ez esetben Patak irányába. A "vissza" szót azért használom, mert ezek a könyvek onnan származnak. Hozták magukkal a kü­lönböző kivándorlási hullámok. A Könyvek Könyvét és az elefántcsont kötésű Szikszayt, az elengedhetetlen Zsoltárt a századfordulón kitántorgó magyar hozta ma­gával. A múlt század előtti kor nagy klasszikusainak díszkötéses sorozatait a minisztériumok és a szét­szórtságban élő magyarokkal már akkor is törődni kész szervezetek küldték az egyházak, egyesületek számon tartott könyvtárai gyarapítására. A népi irodalom műveit a vándorútra kelt értelmiség hozta tarisznyájában. Most arra a mintegy hatezres könyvtárra gondo­lok, amelyet a Ligonier-i Bethlen Otthon adományoz a pataki főiskola középiskolai tagozatának egy létesí­tendő ifjúsági könyvtár alapköveként. Nem annyira rendezett könyvtárról van szó, mint egykori egyházi és magánkönyvtárak felszámolása során megőrzésre odaküldött könyvek tömegéről. És most ne kezdjünk legyintve szánakozni az amerikai magyarság szomorú, kilátástalan jövője felett, mondván, hogy íme ott már felszámolják a magyar könyvtárakat, ott már nem kell a magyar betű. Ha igazán törődünk velük, írjuk meg történelmüket-történelmünket, adjuk kezébe irodal­munk gyöngyszemeit olyan nyelven, amelyen gondol­kodik, amit megért. Itt arról van szó, hogy a magyar szellemi termék, a könyv ne váljon a lim-lom sorsára, hanem jusson a Kárpát medencében újrainduló isko­lák üres könyves polcaira. Mik hát azok a "gondolatok" amelyek a Patakra szállítandó könyvek kísérőjeként papírra kíván­koznak? Kívánatos, hogy a Ligonier-ből érkező külde­ményből az a rész, ami zömében egy helyen talál ott­honra, ez esetben Patakon, őrizze meg identitását. Ne­vezzük így: Ligonier Gyűjtemény, vagy Bethlen Ott­hon Gyűjtemény. Hirdesse eredetét a minden könyvbe beragasztott Ex Libris. Ez a figyelmesség munkál­hatja a könyvtár fejlesztésének egyik módozatát. Patak legyen egy csatorna, melyen keresztül az odacímzett könyv állomány eljuthat a könyvszűkében élőkhöz, a Felvidéken és Kárpátalján újrainduló iskolák könyvtáraihoz. Míg Szabó Csaba éjt-napot eggyé tevő dobozolá­sát figyelem, a körtelefonokat hallgatom, az újabb adakozási szándékokat jegyzem, a washingtoni ma­gyar nagykövetség messzemenő segítő készségét re­gisztrálom, kívánom népemnek, népemért, nevelő in­tézményeinkért, hogy ennek az áldozatos törődésnek legyen személy szerinti és intézményszintű folytatása. □ □□ TELEKI PÁL EMLÉKBIZOTTSÁG 1053 Budapest, Szép u. 5. III. 2. FELHÍVÁS A VILÁG MAGYARSÁGÁHOZ Teleki Pál szobrának felállítása ügyében A XX. század első felének kiemelkedő magyar személyisége, a tudós és politikus Teleki Pál szellemi hagyatékának ápolása és szobrának felállítása céljá­ból, 1999-ben róla elnevezett Emlékbizottságot hoztunk létre. Az Emlékbizottság fő törekvése most, hogy gróf Teleki Pál szobrát halálának 60. évfordulójáig, 2001. április 3-ig, elkészítessük és megfelelő helyen föl­állítassuk. Bethlen Gábor és Széchenyi István kései utódja az erdélyi születésű Teleki Pál földrajztudósként és államférfiként, realitásokkal számoló felelősséggel szolgálta népét és hazáját. Egyik alapítója, patró­­nusa volt a magyar cserkészetnek és a világ magyar­ságát összefogó társadalmi, érdekvedelmi szervezet­nek, a Magyarok Világszövetségének. A legna­gyobb megpróbáltatások, sorsfordulók idején tehetség­gel és hűséggel küzdött a magyarság jobb jövőjéért: Trianontól az általa kidolgozott és nemzetközileg elfo­gadott etnikai elvű revízióig, majd a társadalmi refor­mokig; a vészterhes II. világháborúban gyakorolt len­gyel-magyar szolidaritástól, az erényes politikusi ma­gatartás holtig való érvényesítéséig. Igazságszerete­­tével, tudásával és bátor helytállásával még ellenfeleinek megbecsülését is kivívta belföldön és kül­földön egyaránt. A magyarság őt nagyformátumú emberként és politikusként tiszteli, noha a négy évti­ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom