Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)

2000 / 1. (133.) szám

SZÉTSZÓRTSÁG SZIVÁRGÓ MAGYARSÁG amerikai magyar bevándorlás az elmúlt évtizedekben - jelen és jövő Elhangzott a Magyar Baráti Közösség, 1999. ITT-OTT Konferenciáján. Reménység-tó, Ohio, USA Kovalszki Péter Detroit, MI Talán az 1995-ös Itt-Ott találkozón jutott eszembe - hallgatva az előadót, amint az amerikai magyar bevándorlás három hullámáról beszélt - hogy hiszen mások is, máskor is, s másképpen is érkeztek az Egyesült Államokba, mint azon magyarok - a századfordulón, a második világháború és 1956 után. Persze, magamra is gondoltam, hiszen én is itt vagyok, sokadmagammal, nem kevésbé magyar s amerikai senki másnál (noha talán amerikainak mindenképpen fiatalabb, most is mindössze 12 éves). S beleszóltam az előadásba, hogy hiszen van egy negyedik hullám is, a szivárgó magyarok "hulláma", ami talán nem is igazán hullám, csak olyan el- elakadó csermely. Azt hiszem, ezért bízattam meg én az idén e feladattal. Ugyanis, ha már beleszóltam az előadásba, hadd beszéljek magamért, s a szivárgó amerikai magya­rokért e héten. Volt néhány, a témához kapcsolódó észrevételem, de mikor az anyaggyűjtésnek nekiláttam, rájöttem, hogy írott anyag erre vonatkozóan alig van, s az is publicisztikai jellegű. Akiktől segítséget és információt kértem, azok is a hasonló (noha hosszabb időtartalmat felölelő és gazdagabb) személyes megfigyeléseket, tapasztalatokat és benyomásokat osztottak meg velem. Az első, rangos, publikált, an­gol nyelvű írást, mely az amerikai magyar emigráció közelmúltjával és jelenével is foglalkozik, néhány napja kaptam a szerzőtől, Huseby-Darvas Éva antropológustól. A továbbiakban gazdag dokumentációt tehát tőlem sem szabad várni. "Felütve"az INS Statistical Yearbook utolsó, azaz 1996-os őskiadását, látható, hogy a magyar bevándorlás hullámai (a már említett háromhoz még hozzá adhatjuk az 1920-as évek mintegy 30,000-es tömegét is) 1960-ra lefutottak, elültek. A 60-70-80-as évtizedekben cca. 6,000-7,000 bevándorló érkezett évtizedenként Magyarországról. E meg­csappanásnak több oka is lehetett, egyebek közt az a relatív jólét is, mely a "tábor legvidámabb barakkját" jellemezte, hiszen a magyarok viszonylagos szabad nyugati mozgása nagyobb mértékű disszidálást, illetve menekült státuszú amerikai bevándorlást tett volna lehetővé. Ezek a magyarországi magyarok, kiket "Kádár árváinak" (Kadar’s orphans) is neveztek, kicsi, de ve­gyes csoportot képeznek. Nekik a gulyáskommu­nizmus, a "meglévő emberarcú szocializmus" sem volt elég jó - így néhányan politikai emigránsoknak tekint­hetők, emellett gazdasági, professzionális és szemé­lyes-családi okaik is lehettek a kivándorlásra. Az indulással járó nehézségek legyőzése és az akkultu­­ráció sikeres realizálása mellett egyesek az amerikai magyar egyesületek életébe is bekapcsolódtak (maguk­kal hozott igényeiket kielégítendő), személyes kapcso­lataikat magyarországi rokonaikkal-barátaikkal ápolták, készségesen hazalátogattak, ennek ellenére nem észlelhető náluk az a szenvedélyes "távolsági nacio­nalizmus" mely jónéhány DP-st és 56-ost jellemez. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy magyar kultú­rájukat megőrizték s gyermekeiknek is át tudták adni. De az amerikai magyar bevándorlás nem korláto­zódott ez években sem magyarországi magyarokra. Szállingóztak magyarok Délamerikából, Ausztráliából, Nyugat Európából is. S megindult egy kis csermely a "szomszédos baráti szocialista országokból" is, ahol a magyarokat - a szocializmus stupiditása, elnyomása, a gazdasági elmaradottság mellett - a kisebbségi lét is szorította. Előbb Jugoszláviából a hatvanas, majd Romániából a hetvenes években indult meg a kivándorlás - az előbbi esetében külföldi mun­kavállalással kezdődött, majd letelepedéssel folytató­dott, vagy egyszerű disszidálással, gyakran ausztriai vagy olaszországi menekülttáborokon átjutva az USÁ- ba, előbb a férfiak, majd gyakran évek múlva a család követte őket. A kivándorlás elhatározásakor politikai, vallási üldözöttség, gazdasági és személyes okok társultak a nemzetiségi elnyomás mellé, néha az országon "belülről" indítva a kivándorlás folyamatát. Nehéz ennek mértékét felbecsülni, de nem lehetetlen, hogy a romániai magyarság mintegy 7%­­os lakossági részaránya tükröződik a bevándorlási részarányban is, s ez a 80-as évek esetében - mikor kb. 31,000-en érkeztek Romániából - mintegy 2,000 magyart jelentene még. Jugoszlávia esetében a jóval 18 ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom