Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 2. (132.) szám
már nem csak cserkészeink, hanem azok szülei és cserkészvezetői is javarészt külföldön születtek, különös körültekintéssel kell felmérnünk helyzetünket, hogy szervezetünket a helyes irányba vezessük és vállalt feladatainknak továbbra is eleget tudjunk tenni. Alapjaink, helyzetünk Pillantsunk bele, mindenek előtt, a Külföldi Magyar Cserkészet mai működésébe. 70 csapatunk 4000 cserkésze négy földrészen működik: Európában, Észak-Amerikában, Dél-Amerikában és Ausztráliában. A csapatok általában hetente vagy két-hetente tartanak összejövetelt. A rendszeres foglalkozás melleti rendezvények, programok megjelennek az Interneten negyedévenként közzétett Szövetségi Eseménynaptárban, mely révén a világ bármely részén működő csapatunk követni tudja cserkésztestvérei munkáját és saját munkatervét bele tudja illeszteni a közös rendezvények programjába. Ha végigtekintünk ezen a naptáron, azt látjuk, hogy a Külföldi Magyar Cserkészszövetség, fennállásának 54. évében, továbbra is eseménydús, mozgalmas, tevékeny munkát folytat, melyen nem látszik a kiöregedés vagy kifáradás jele. Az is szembetűnő, hogy ez a munka világszerte összhangban és ugyanabban a szellemben folyik. Minek köszönhető ez? Hadd mutassak rá öt alapvető tényezőre, cserkészetünk legfontosabb tartóoszlopaira: 1. Vállalt feladatunk, célunk A cserkészet nevelőintézmény. Célja: jellemes, hívő, testileg és lelkileg egészséges, szellemileg és gyakorlatilag az életre jól felkészült fiatalok nevelése a magyarság és a társadalom számára. Időtálló, nemes cél. Hasznos, meggyőző erejű cél, mely az erre vállalkozó vezetőt, nevelőt egy életen keresztül lelkes, áldozatkész munkára tudja buzdítani. Önkéntes munkára, melynek egyetlen jutalma a fiatalokkal való foglalkozás öröme, a társadalmi- és magyarságszolgálat elégtétele, a jól végzett munka tudata. Társadalmunk számára egyre fontosabb a "cserkészszellemű" emberek nevelése. Ennek felismerése, és annak, hogy a cserkészeten keresztül őrizhetjük meg talán leginkább külföldön felnövő fiataljaink kötődését a magyarsághoz. Vezetőink hivatástudata, felelősségérzete pedig cserkészetünk legmeghatározóbb alappillére. 2. Nevelési módszerünk: a "próbarendszer" Nevelési céljainkat "próbarendszerünkön" keresztül érjük el. A próbarendszer nem más, mint az egyes korosztályoknak megfelelő, a gyereket illetve fiatalt vonzó, rendszeresen felépített foglalkozások, ismeretek és feladatok sorozata. Táborverő Honkereső Honfoglaló próba próba próba (10-12 év) (12-14 év) (14-16 év) Jellemnevelés Tanítvány Hitvalló Apostol Cserkésztudás Embertársak Csodaszarvas Kalandozó Juliánus barát szolgálata Vérszerződés Táltos IV Béla király Magyarságismeret Szemfüles fiú Halász-vadász Tinódi Testi teljesítmény Vasgyúró Bujdosó Toldi Miklós A próbarendszer tartalma részletesen ki van dolgozva, többkötetes könyvsorozat formájában, és megadja a közös alapot négy földrészen működő csapataink rendszeres foglalkozásának. A próbarendszer cselekvő életmódra nevel. Még az elméleti ismereteket is cselekedve, gyakorlati formában adja át. Kihasználva a fiatalok romantikus, kalandvágyó hajlamát, önbizalomra, magabiztosságra és segítőkészségre nevel, olyan foglalkozásokon keresztül, mint a kirándulás, táborozás, szabadban élés; az állat- és növényvilágot, az ásványokat és kőzeteket természetjárások alkalmával sajátítja el a cserkész; a tájékozódás, térképészet, nyomolvasás, híradás romantikával-töltött ismeretei gyakorlatiasságra és magabiztosságra nevelnek; az elsősegély és a gyógynövények ismerete, azon felül, hogy már önmagában is hasznos, fejleszti a fiatalok segítőkészségét; a testi teljesítményeket, ügyességet fejlesztő próbapontok pedig egészséges csatornába terelik a fejlődő fiatal energiáját. A próbarendszer alkalmat ad a cserkész magyarságismereteinek felhasználására, gyakorlati élésére. A próbapontoknak, táboroknak, akadályversenyeiknek kerettörténetei vannak, melyeket elsődlegesen a magyar történelemből veszünk. De próbarendszerünk egyébként is át van szőve a magyar nemzeti kultúra kincseivel. Népdal, néptánc, faragás, hímzés, a népszokások és hagyományok gyakorlása és előadása, mondák, mesék, versek, regények ismerete mind, mind fejlesztik a magyar nemzethez való tartozás ismeretekre alapozott, tudatos érzését. De talán a legfontosabb, hogy a külföldön élő fiatal ITT-OTT 32. évf. (1999), 2. (132.) SZÁM 23
