Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 2. (132.) szám
De nada! Call them right now. The number is 202-456- 1111. (Don't admit you have a push button phone, pretend you have a rotary phone. You want to speak to a real person, not a robot!) Go to it. All power to the peoples, the minority and tolerant majority peoples of the world! MBK/NYÁRI TALÁLKOZÓ, MAGYAR HÉT GONDNOKI KÖSZÖNTŐ Lake Hope, 1999. augusztus 15. Bojtos László (Cleveland, OH) Tisztelt Jelenlevők! Barátaim! Nem mindennapi reggel ez az augusztusi vasárnap a számunkra. A 27-ik immár, mióta rendszeressé vált egyhetes együttlétünk. Köztünk vannak a hajdani fiatal kezdeményezők és többen, akik azóta szinte évről-évre életük részévé tették ezen együttlét igényét. Sajnos sok hajdani résztvevőnek, barátunknak viszont csak az emléke van már velünk. Őket ugyanúgy mellénk ültetjük képzeletben ezen a reggelen. A teljesség igénye nélkül neveket sorolok emlékeztetésként évszázadunk ezen utolsó augusztusi öszszejövetelén. Először emlékezem látogatóinkra, előadó vendégeinkre, akik szellemi üzenetet hoztak nekünk. Bay Zoltán, Bodnár Gábor, Brogyányi Kálmán, Csengey Dénes, Czine Mihály, Flórián Tibor, Hamza András, Hám Tibor, Hőgye Mihály, Jónás Pál, Kiss Sándor, Korponay Miklós, Kovács Imre, Köteles Pál, Lőricze Lajos, Tóth Csanád. Valamint közösségünk tagjai, akiknek szintén csak az emlékük van velünk. Andreanszky Károly, Decsi János, Értavy József, Lőte Pál, Tamásy Miklós, Tokay János, Thoma Zsolt, Szathmáry Lajos, Szent- Iványi Sándor, Viczián Antal. A személyi kereten kívül, a körülöttünk levő világ, a történelem is alaposan fordult. Benne élvén természetszerűleg hatott ránk és hagyott nyomot bennünk. Megritkultak soraink. A hajdani igény többek számára elvesztette jelentőségét. Mi mégis úgy érezzük, hogy az évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott gondolatok ma is érvényesek: • Magunkat a világon élő összmagyarság szerves részének tekintjük. • Tudatosan vállaljuk a szétszórtsági sorsot, ezt pozitív cselekvő részvételként kívánjuk művelni. Többletnek, értéknek tekintjük mindezt, amit érdemes megőrizni. A közösségi munkát, létet kötő hatásúnak tartjuk. Összejöveteleink indításakor nem akadémiai hetet, hanem formálisabb programjainkat közösséget művelő együttléttel kötöttük össze, melyben a legfiatalabbtól a legidősebbig mindenki jól érzi magát. Lelki, szellemi élménykeltés volt és ma is ez a célunk. És most, amikor a nemzedékváltás szükséges lehetőségét reméljük és várjuk, jó érzéssel tölt el bennünket a pozitív visszajelzés. Hadd idézzek Somogyi Ilona múlt évi, március 15-i megemlékezéséből: "Mielőtt rájöttem volna, hogy Magyarország egy bajban levő ország volt, mely egy idegen ideológia súlyos járma alatt vergődött: mielőtt megértettem volna, hogy pesszimizmus és melankólia a magyar fajnak gyakorlatilag vele született ismertetőjele: Mielőtt mindez tudatosodott volna bennem, 'magyarnak lenni' számomra az egység érzését jelentette. Gyülekező embercsoportokat - legyen az bár szüleim házánál, vagy a New York-i magyar házban, vagy a Reménység tó partján. Amikor együtt voltunk magyarok, azt feltétlenül nevetés, kiabálás, éneklés és tánc jellemezte. Öröm volt benne és egység; s ennek a gyerekkori örömnek a visszhangja hajt ma engem kultúrám szeretete felé. S azt is tudom, hogy én boldog vagyok ebben az örömben, ebben a szeretetben, büszkeségben és befogadásban, ami népünk szívében él." Az öröm és az egység korai emlékei ugyanúgy visszhangoztak életemben, mint 1848 tavaszának hullámverése a mai napig visszhangzik itt az Egyesült Államokban. S hiába az óceán, hiába a teljesen más világ vagy az azóta eltelt idő nyugati kultúrájának a lármája - még mindig jelszavunk a Nemzeti Dal. Idei hetünk témaválasztásához - Magyar jövőépítés Amerikában - talán hozzájárult az 1998-as magyarországi politikai rendszerváltás. Nevezetesen az elsők között meghirdetett szándék, hogy a magyar nemzet fogalmát világegyetemességben értelmezi és kívánja művelni az új kormány. Az összetartozás érzése, szellemi kötődésünk művelése velünk van indulásunk óta. Ezt még az ITT-OTT 32. évf. (1999), 2. (132.) SZÁM 11
