Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 1. (131.) szám
az egymással ölelkező virágok, a kantuszok harmóniáját hirtelen erőszakos törésvonalak szakítják meg, s az urna belsejéből Eger ostroma bontakozik ki élethű részletek és a várfalon összecsapó harcosok nyüzsgő-vonagló viaskodásában. A kegytárgyak esztétikus összhangja, mondanivalója és gondos kivitelezése valóban fejedelmi rangúvá teszik a művész ajándékát. Ferencz Béla 17 legfontosabb domborműve, a fent említettek javarészét beleértve, a soproni városháza előcsarnokában látható, állandó kiállítás formájában. S ha megkérdezik a művészt: — meddig tart a kiállítás, válasza kurta: ameddig az épület. Sopron városának ajándékozta életműve nagy részét. Ha valaki — a tizenöt millióból — Los Angelesben, Budapesten vagy Sopronban jár, ne mulassza el megtekinteni Ferencz Béla alkotásait. Művészi élményben lesz része, és megerősödik hitében, magyarságában. A művész, amikor megtudta, hogy az MBK — Erdélyben és határontűli közösségekben — A Duna-TV adásainak érzékeléséhez szükséges parabola-antennák felállítási költségeit fedezi, folyamatos pénzgyűjtési terv keretében, — egy szép, (kb. 75x75 cm.-es) domborművet ajándékozott a Keleti Csoport 1999-es gyűjtési kampányának támogatására. A dombormű Erdély címerét ábrázolja. Forrás: Ferencz Béla levele, szóbeli magyarázatai, írásbeli visszaemlékezései, fényképsorozat műveiről, liturgikus műveinek felavatását méltató újságcikkek, és az MBK- nak ajándékozott domborműve. Ferencz B.: A csodaszarvas hordozza Szent István koronáját (dombormű) (Gellérthegyi sziklakápolna, Budapest) TEMETŐI SÉTA Gaal Anna Mária (Budapest) Egy igen kedves meghívót kaptam az MBK-tól a nyári Reménység-tavi találkozójukra. Ottlétem ideje alatt egyik délután felkerekedtünk Cseh Tibor, Ludányi András és én, hogy gépkocsival a környéket jobban megismerjük. Hallottuk már, hogy Lake Hope-tól kb. 30 mérföldre van egy kis település, és annak van egy temetője, ahol több magyar sír is található. A helység neve: CONGO. Felfedező utunk eredménnyel járt, mert rövid keresgélés után megtaláltuk a kis települést, ami igen szegényes külsőről árulkodott. A mende-monda szerint valamikor magyar bányászok éltek itt, de a telepnek mai, — a névtáblák szerint —, angolszász lakói szegény, emberek lehettek. Földművelésnek, más tevékenységnek semmi nyoma. Még egy szatócsüzletre sem bukkantunk a faluban. Magyar névtáblát csak egyet láttunk, kihalt csend honolt a ház körül, nem volt kitói kérdezősködni. A faluból kijutva, találomra vágtunk neki az egyik útnak. Amikor megpillantottuk a temetőt, szívünk megdobbant. Gyönyörű nyári, napsütéses délután volt, a temető fekvése egy szelíd hajlatú domboldalon, a sírkövek egyszerűsége, a fények-ámyak játéka lebilincselt mindhármunkat. Az a fenséges nyugalom, szelíd béke, amit a temető hangulata árasztott, minket is meghatott. A sírkövek bizonysága — a születési és halálozási évek — szerint Magyarországról az 1800-as évek második felében szerencsét próbálni, ilyen messze elkerült emberek nyugosznak itten. A sírkövek olyan nevekről vallottak, hogy Szabó László, Matyi... Kérdezősködéseink alapján valószínűleg zömében magyar bányásztelepülés volt Congo. Egy korábban erre járt barátunktól olyan megjegyzést is hallottunk, hogy a magyarok adták a falu nevét is, amit ők úgy írtak, hogy: Kongó. Állítólag azért, mert a falu környékén a már régebben kimerült szénbánya-aknák fölött kongott a föld... Sajnos nem volt időnk tüzetesebben körülnézni a településen, inkább csak a temető nyugalma, rendezettsége, ápoltsága tett mély benyomást ránk. Az itt meghaltak hadd aludják továbbra is nyugodt álmaikat, és sírköveik hirdetik: hogy Amerikában volt magyar múlt és lesz magyar jövő. Béke poraikra! Idén is elmegyünk az ITT-OTT találkozóra, meglátogatjuk ezt a kis falut és megismerkedünk jelen lakóival is, de a temetőbe egy fohász erejéig biztosan elmegyünk, és néhány vadvirágszálat is viszünk az ott nyugovóknak. 28 ITT-OTT 32. évf. (1999), 1. (131.) szám
