Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 1. (131.) szám
sága és soviniszta politikai szemlélete a Szlovákiában élő magyar kisebbséget hátrányos helyzetbe hozta. Érdekes, hogy nem hallani, sem az alapszerződések előtt, sem azok érvénybelépése után, milyen hatást gyakorolt a magyar békekeresés, az alapszerződések megkötése a román-szlovák együttműködési szerződésre. Trianon után a román és csehszlovák állam kötöttek együttműködési és kölcsönös megsegítési szerződést a Habsburg uralom újjászületése ellen, de a szerződés kiegészült azzal, hogy politikájukat Magyarország ellen egyeztetik. A szerződés később kiterjedt és a jugoszláv állam is tagja lett a Magyarország ellen irányuló szövetségnek (1920-21), amelyet a „kis-Entente" (kiejtése: Antánt) név jelölt. Iliescu kormánya felújította ezt a szerződést a szlovákokkal. A formájáról nem sokan tudnak Magyarországon, talán csak a beavatott politikusok és eseményeket szorosan figyelemmel követő történészek ismerik a szerződés paragrafusait. Ilyen szövetséggel a háttérben, a Horn kormány — az ellenzéki pártokkal egyetemben — csendes politikával a NATO védelmi területei közé mentette Magyarországot. Ezzel jelentősen leredukálta a szlovák-román együttműködés potenciális katonai oldalának Magyarország ellen irányuló hatékonyságát. Nem tudható, hogyan alakul Románia politikája Magyarország felé az elkövetkezendő években. A Constantinescu kormánytól még nem lehetett hallani a szlovákromán együttműködés magyarellenességére vonatkozó kijelentést. Az Iliescu-években azt láttuk, a román vezetők elég gyengének tartották Magyarországot és nem sokat törődtek a magyar diplomáciai üzenetekkel, sem a közeledni-akarással, amíg a magyarok támogatása érdekükké nem vált. A Constantinescu kormány végre lépéseket tett, melyeket a kéznyújtás egyik formájának lehet tekinteni. Folytatódik-e ez Románia NATO-ba lépése után is? A századfordulón érdemes megállni egy lélegzetvételre: meghatározni a 21. századba irány tmutató gondolatainkat és felismerni, számbavenni lehetőségeinket. Mely célokat kell megvalósítanunk? Hogyan fogjuk használni a lehetőségeinket? A magyar vezetőknek nyilván Magyarország gazdasági, politikai és társadalmi érdekeit kell elsősorban szem előtt tartaniuk. Meg kell vizsgálnunk viszonyaink minőségét globálisan, de elsősorban szűkebb - középeurópai - kerületünkben. Ki kell értékelni meddig bízhatunk a bizonytalanságokra épített szomszédi viszonyokra. Egyáltalán hasznos lenne felállítanunk valami haladást jelző mércét, amely által a szomszédokkal való viszony javulása mérhetővé válik. Egyelőre két fő irány látszik járhatónak. Mindkettőnek vannak még a kiegyensúlyozott szomszédi viszony kialakításán túl is várható eredményei. A kettő hathat egymásra. Az egyik irány, a máig is követett vonal fokozottabb és hatékonyabb változata: megpróbálni a direkt jóviszony és együttműködés áthatóbb, intezívebb szintre emelését. Az, hogy a románok elég gyengének tartják a magyarokat, nem is annyira negatív jelenség mint amennyire az első pillantásra látszik. Kiegyensúlyozottan működő társadalmakban nemzeti érdekek akkor kerülnek leginkább előtérbe, amikor azok való, vagy vélt veszélyeknek vannak kitéve. A félelem nagy szerepet játszik — általában mindkét oldalon — még akkor is, ha a felek félelmei különböznek és más és más területekre irányulnak. Ha a román félelem — hogy a magyarok Erdély visszaszerzésén dolgoznak — leredukálódik néhány paranoid Vatrás szintjére, beindulhat a két szomszéd viszonyainak normalizálódása, a két nép együttműködésének napi folyamatán. Talán éppen azért, mert vannak, akik nem tartják a magyar hadsereget számukra veszélyesnek. Magyar Öcsi ropja a táncot 18 ITT-OTT 32. évf. (1999), 1. (131.) szám
